Zsuzsanna Kaposváron él és dolgozik. Egy éve saját irodát nyitott a belvárosban. Nem a hagyományos értelemben alapított fordítóirodát, hanem alkalmas munkahelyet teremtett saját szabadúszó praxisa számára, otthonától 20-25 perc sétára. Az utóbbi évben több fordítói, szakmai rendezvényen is találkoztunk. Most Budapesten, a New York kávéházban ültünk le beszélgetni.

Fordit.hu: Mit szeret fordítani?

Moróczné Hortobágyi Zsuzsanna: Könyveket. Pontosabban, számomra az a legnagyobb érték, ha a fordításhoz vállalhatom a nevemet is. Itt van például ez a szép kis fotóalbum a Budai várnegyedről, amelynek kísérőszövegét nemrég fordítottam oroszra. Ott van a nevem a belső oldalon. Ez jó érzés!

Fordit.hu: Könnyen tanul nyelvet?

MHZs: Sajnos nem. Nagyon alapos vagyok, ezért minden apróságot, részletet fontosnak tartok. Elég kalandos úton jutottam el a mai állapotig, sok erőfeszítést tettem, de azt hiszem megérte. Mint a korábbi beszélgetésünkből bizonyára már kiderült, a fordítás nemcsak a munkám, hanem a hobbim is. Még irodát is nyitottam, és néha azt gondolom, hogy üzletileg nem feltétlen logikus döntést hoztam. De végül is én választottam ezt az életformát, mert a szakma az életemet jelenti.

Fordit.hu: Milyen érzés nem otthon, hanem saját irodában dolgozni?

MHZs: Elmondhatatlanul kellemes! Az irodámra rendkívül büszke vagyok. Minden részletét én találtam ki, amit a férjemmel együtt valósítottuk meg. Számomra az irodám jelenti az eszményi munkakörnyezet.

A fordítói tevékenységhez méltó antik, de mégis kényelmes íróasztalnál, csendes, nyugodt és nem utolsó sorban kellemes környezetben dolgozhatok, ahol a szükséges eszközök, a legújabb nyomtatott szótárak, értékes kézikönyvek a rendelkezésemre állnak, ahol elhelyeztem a korábbi fordításokkal és tolmácsolással kapcsolatos kedvenc tárgyakat, és az eddigi publikációim egy-egy példányát. Otthon csak kivételes esetben dolgozom, mert meggyőződésem, hogy minőségi munkavégzés csak a megfelelően felszerelt és kialakított munkakörnyezetben lehetséges.

Fordit.hu: Fordit.hu: Ha saját irodája van, akkor reklámra is költ?

MHZs: Nem feltétlenül! Egyik barátom meg is jegyezte, miután megnyitottam az irodát, hogy most már készülhetnek a szórólapok… Én ebben nem hiszek.

Úgy gondolom, célzottan kell megszólítani az Ügyfeleket. Akinek az én stílusom tetszik, az visszatér, akinek pedig nem, az mást választ. Ez természetes.

Aki megfelelő fordítót keres, az nagyon hamar ráakad a fordit.hu-ra, s azon keresztül rám is. Az engem felkereső egyéni ügyfelek szinte mindegyike a fordit.hu-ra hivatkozott. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy csak sikerélményem van a fordit.hu-val kapcsolatosan. Például a saját nyelveimen meghirdetett munkákat időről időre megpályázom, de nem is tudom, hogy valaha elnyertem-e egyet is ezek közül. De jelen vagyok egy szakmai közösségben, ahol könnyű megtalálni.

Az irodámat kívülről nem jelzi reklámtábla, csak egy kicsike cégtábla utal a tevékenységemre. A függönyre rácsíptettem a névjegyemet a telefonszámommal. Nekem ennyi elég.

Fordit.hu: Hogyan telik egy külön irodával rendelkező fordító napja? Reggel bemegy, este hazamegy?

MHZs: Nem, jellemzően az irodában tartózkodom [nevet]. Előfordul, hogy csak 3-4 nap elteltével megyek haza. Egyedül dolgozom, rengeteg egyéb ügyet kell intéznem. Karbantartani a levelezést, az ügyfélnyilvántartást, intézni a banki átutalásokat, előkészíteni a könyvelést, s egyéb papírmunkákat, mindez rengeteg időt igényel. Az irodához parányi magán lakrész is tartozik, így szükség esetén késő éjszakáig dolgozhatok, vagy már kora reggel megkezdhetem a napi munkát. Ráadásul a város központjában vagyok, könnyebben és kényelmesebben be tudok kapcsolódni a városi programokba, eseményekbe, s az ügyintézés is gyorsabb a hivatalok közelsége miatt.

Szerencsére megtanultam pontosan beosztani az időmet, csak annyi megbízást vállalok, amennyit jó minőségben és határidőre el tudok végezni. Megbízóim ezt már tudják, megértéssel kezelik, ha egy-egy megbízást nem tudok elvállalni, vagy esetleg csak későbbi időpontban tudok teljesíteni. Ismernek, tudják, hogy az elvárt határidőket mindig szigorúan betartom. Pontosan fel tudom mérni az adott feladat teljesítéséhez szükséges időt.

Fordit.hu: Van erre valamilyen trükkje?

MHZs: Nincs. Gyakorlott vagyok, ránézek az anyagra és tudom, hogy mennyi munka lesz vele. De bocsánat, mégis van egy trükköm! Egy A4-es oldal = egy óra munka. Mindegy, hogy milyen formátumban van, függetlenül az oldalak hosszától. Ha ránézek 10 oldalra, máris tudom, hogy kb. 10 órát kell szánni a fordításra, ezen kívül figyelembe kell venni az elő- és utómunkákhoz szükséges időt is.

Fordit.hu: Mindig szoftverrel fordít?

MHZs: Szinte mindig. Én a Trados-t kedveltem meg, bár beszereztem a memoQ-ot is. Ha kérik, ha nem, én szinte minden megbízást Trados-ban készítek el, hamar megszerettem, mert nagyon hasznos dolog. Már komoly memóriákat őrzök, amelyeket részben készen kaptam, részben magam építettem fel. Szinte csak az apróságokat, például bizonyítványokat, kisebb igazolásokat nem szoktam bevinni a TM-be, de ha egyszer lenne egy munkatársam, aki segítene, akkor azokat is szívesen feldolgoznám. Véleményem szerint megéri fordítástámogató szoftverrel dolgozni, jobb lesz a fordítás minősége, egységes lesz, bizonyos esetekben időt takaríthatunk meg. Ha hozzájutok a lektorált szöveghez, azt kincsként kezelem. Például, az oroszra és németre fordított étlapokat, melyeket anyanyelvi szakemberek (!) lektoráltak. Remélhetőleg mind több memoQ-s megbízás is megtalál a jövőben.

Fordit.hu: Hogyan szerzi vissza a lektorált memóriát?

MHZs: Néhány fordítóiroda kérésre vagy kérés nélkül is visszaküldi, de gyakoribb, hogy a saját fordításom lektorált változatát kapom kézhez doc fájlban, amelyből magam vezetem át manuálisan a javításokat. Ez sok időt vesz igénybe, különösen akkor, ha nem látszik a korrektúra, de mindenképpen megéri elmenteni a lektorált változatot a memóriába is, ezért lehetőség szerint próbálok rá időt szakítani.

Fordit.hu: Sok fordítóirodának dolgozik?

MHZs: Többnek rendszeresen, még többnek rendszertelenül. Szeretek fordítóirodákkal dolgozni, mert igazi profik, mert követelnek, mert segítenek, mert biztonságot adnak.

Nemrég egy apró gesztussal kerültem be egy olyan csapatba, ahová már régóta vágytam. Az iroda egy alig 500 karakteres bizonyítvány lektorálásával keresett meg. Elvállaltam, elkészítettem, és kollegiális segítségnek szántam. Néhány nap múlva jelentkezett az iroda egy nagyobb projekttel, aztán egy még nagyobbal. Így, ami kétévi kitartó próbálkozással nem sikerült, egy aprócska gesztussal azonnal megoldódott. Az iroda ettől kezdve rendszeresen ellát megbízással.

Fordit.hu: Gyakran kérnek Öntől szívességből fordítást?

MHZs: Nem túl gyakran, de néha előfordul. Szívesen segítek, ez nekem fontos. Néha a saját csapdámba is esek emiatt. A minap a lányom egykori osztálytársa kérdezte a Facebook-on: „Nem tud valaki németül? Egy szerződést kellene lefordítani németországi munkavállaláshoz.” Ismertem a kislányt, lefordítottam az anyagot, ami mint utóbb kiderült, 12 sűrűn teleírt oldalból állt a mellékletekkel együtt. De azért elkészítettem, mert jó érzés segíteni.

Fordit.hu: Az orosz vagy a német a fő nyelve?

MHZs: A Leningrádi, mai Szentpétervári Állami Tudományegyetem orosz filológia szakán végezem 1979-ben, orosz nyelven írtam a diplomamunkámat. Az orosz nyelvről, irodalomról, az orosz kultúráról tanultam 5 éven keresztül, orosz nyelven, orosz nyelvi környezetben. Ez magáért beszél. A német nyelv tanulását kényszerből kezdtem el. Az egyetem befejezése után oroszt tanítottam a helyi gimnáziumban. Amikor már érezhető volt, hogy az orosz nyelv már nem lesz kötelező iskolai tantárgy, tudatosan a németet választottam második nyelvként a Balaton közelsége, a turizmus miatt. A német nyelvet az orosszal ellentétben szinte önállóan, nem anyanyelvi környezetben sajátítottam el.

Így két, egymástól különböző nyelvtudás született. Az orosz nyelvtudásom az anyanyelvi szintet közelíti meg, bár azt soha nem érheti el, hiszen magyar az anyanyelvem. A német nyelvtudásom ezzel szemben szinte túlontúl tudatos, rendkívül pontos. Egy adott nyelvi kérdés megoldása közben gyakran beugrik, hogy a kérdésre vonatkozó nyelvtani szabály hol, melyik oldalon szerepel a német nyelvtankönyvben. Mindezekből következik, hogy az orosz nyelvvel kapcsolatos feladatokban a szóbeli, a német nyelvvel kapcsolatos feladatokban az írásbeli kommunikációt kedvelem jobban.

Fordit.hu: Miért ment a Szentpétervári Egyetemre tanulni?

MHZs: Nagyon szerettem az orosz kultúrát. Imádtam Puskin, Lermontov, Jeszenyin verseit, Gogol prózáját, Csehov elbeszéléseit, Csajkovszkij zenéjét, az orosz balettet, a matrjoska babákat, mindent, ami az orosz kultúrával kapcsolatos, így az orosz filológia szakot választottam, ahol átfogó orosz nyelvi és irodalmi képzésben vehettem részt, ráadásul fantasztikus helyen, Szentpéterváron, amelyet akkor még Leningrádnak hívtak. Az egyetem a város legszebb helyén, a Néva-parton található, szemben a Palota Téren magasló Ermitázs épületével.

Az egyetemre szinte véletlenül kerültem. Első éves voltam a Pécsi Tanárképző orosz-magyar szakán, amikor lehetőség nyílt oroszországi ösztöndíjra pályázni. Jelentkeztem.

Fordit.hu: Mikor jött a német nyelv?

MHZs: Nagy törés volt az életemben, amikor a 80-as években tudatosodott bennem, hogy az orosz nyelvtudásom már nem lesz elegendő ahhoz, hogy a tanári pályán maradjak. Akkoriban az egykori gimnáziumomban, a kaposvári Táncsis Mihály Gimnáziumban tanítottam. Megijedtem, mert semmilyen más szaktudásom, nyelvtudásom nem volt.

A gimnáziumi állásomat félállássá alakítottam, hogy legyen időm átképezni magam, megfelelő szinten elsajátítani a német nyelvet. Abban az időben állami program keretében képezték át az orosztanárokat. Ez a program kifejezetten nekem lett volna a legfontosabb, hiszen én csak orosz nyelvet tanítottam.

Sajnos nem kerültem be az állami átképző programba. „Hiába” készültem egy nyáron keresztül éjjel-nappal az átképzést megelőző felvételi vizsgára. Abban az évben sajnos nem valósult meg a tervezett átképzés. Ekkor jött a következő törés, nem tudtam, hogyan tovább. Kis idő múlva a férjemnek olyan ötlete támadt, hogy járjak el a lányom német anyanyelvű óvónőjéhez mindennapi német társalgásra, hogy legalább szinten tartsam a tanultakat. Így kezdődött.

Később rájöttem, hogy a német nyelv elsősorban külkereskedelmi tevékenység kapcsán érdekel, ezért beiratkoztam egy német nyelvű külkereskedelmi levelezést oktató középiskolába, majd annak befejezése után letettem a középfokú külkereskedelmi szakszöveggel bővített nyelvvizsgát, s ráadásnak a magyar és német nyelvű gépíróvizsgát. Így már több esélyem volt munkavállalásra, de előbb-utóbb ez is kevésnek bizonyult, így nekivágtam a felsőfokú nyelvvizsgának is.

A német nyelvvel kapcsolatban nem éreztem ugyanazt a kulturális és érzelmi vonzódást, mint az orosz nyelvvel kapcsolatban, viszont a német nyelv katonás szerkezete nagyon megtetszett. Német fordítás közben újra és újra elcsodálkozom a nyelvre jellemző utánozhatatlan renden, a pontos, egyértelmű és mindenre kiterjedő szabályok tiszteletén. Ez az, amit a német nyelvben igazán kedvelek.

Fordit.hu: Tolmácsol is?

MHZs: Régebben sokat tolmácsoltam, mind német, mind orosz nyelven, sőt egyik idegen nyelvről a másikra is, de ma már csak kivételes esetekben vállalok tolmácsolást, nem fér össze a szakfordító praxissal, az állandó Megrendelőkkel, a fordítói munkabeosztással. A fordítás közelebb is áll hozzám. A kísérő tolmácsolás fizikailag is nagyon fárasztó, szerintem inkább fiataloknak való. Ráadásul elég határozott egyéniség vagyok, ezért nehezen tudok jó tolmácsként viselkedni. A jó tolmács olyan, mintha ott sem lenne, ez pedig nem mindig könnyű. Vannak szép emlékeim is a tolmácsolással kapcsolatban, pl., amikor Göncz Árpád köztársasági elnök úr részére tolmácsoltam németről magyarra. A Kaposvár orosz testvérvárosában, Tverben, az egykori Kalinyinban végzett szinkron és kísérő tolmácsolások emléke is sokszor eszembe jut.

Fordit.hu: A környékbeliek a megrendelői?

MHZs: Nem jellemzően, valóban igaz, amit a fordit.hu-ról mondtam. Elsősorban telefonon és e-mailben érkeznek a megrendelések a fordit.hu-s megjelenésem alapján, az irodámba nem napi rendszerességgel kopogtatnak be utcáról betérő megrendelők. Előfordulnak érdekes esetek is. Nemrég egy hölgy telefonált, érdeklődött, hogy fordítok-e önéletrajzokat német nyelvre. A telefonbeszélgetés közben a hölgy újra és újra utalt arra, hogy kifejezetten önéletrajz fordítóként talált meg az interneten, amit igazán nem is értettem, hiszen az önéletrajz fordítást nem szokás külön szakterületként megadni. Amikor a hölgy személyesen felkeresett, megkérdeztem, hogyan is talált rám, akkor elmondta, hogy az internetes keresőbe beírt fordító – önéletrajz – Kaposvár szavak alapján. Rögtön az első találat én voltam…

Fordit.hu: …mert feltöltötte a saját önéletrajzát a fordit.hu-s adatlapjára, ugye?

MHZs: Igen! Már mással is előfordult? Bevallom, én nagyon elcsodálkoztam. Ettől kezdve még kínosabban ügyelek arra, hogy milyen információt és hol töltök fel az internetre magamról. Fontos, hogy a feltöltött információ naprakész legyen, fontos, hogy minél több, részletes információt töltsek fel. Természetesen a megfelelő helyen, hiszen fenti szempontok figyelembe vétele igencsak megnöveli annak az esélyét, hogy megtalálnak, anélkül, hogy ez külön anyagi ráfordítással járna, vagy külön energiát emésztene fel.

Többször megkerestek már ismeretlenül kezdő fordítók is. Látva a fordit.hu-s profilomat megkérdeztek, hogy mit gondolok arról, hogy megéri-e regisztrálni a fordítói közösségen, mert addig nem regisztrálnak, amíg nem ismerik meg annak előnyeit. Mindenkinek azt javasoltam, és mindenkinek az fogom tanácsolni, hogy lehetőség szerint legyen jelen ebben a fordítói közösségben. Nem azért, mert a regisztráció után azonnal ömleni fognak a megrendelések. Mert bizonyosan nem így lesz, hiszen én is alig jutottam megbízáshoz ezzel a módszerrel. Viszont megéri jelen lenni, megteremteni annak a lehetőségét, hogy megtalálhassanak az átgondoltam kialakított profil, a részletes információk, és egy jó fénykép alapján.

Fordit.hu: Jól esik azt hallani, hogy működik a fordit.hu, de azért láttam, hogy a ProZ-t és a FB-ot is használja. A Visszajelzések lehetőségét szokta használni?

MHZs: Őszintén szólva úgy látom, hogy nem nagyon működik. Jó ötletnek tartom, de a Megbízóknak és a fordítóknak nem mindig jut ideje arra, hogy nézegessék a visszajelzéseket, vagy visszajelzést írjanak. De előfordult velem is, hogy én kértem ajánlatot egy olyan munkára, amelyet én magam nem tudtam elkészíteni. Közel 30 ajánlat érkezett, a fél napos feldolgozás után eszembe sem jutott visszajelzést küldeni, annak ellenére, hogy elégedett voltam az elkészített fordítással.

A másik ok, amiért a Megbízók nem gyakran használják a visszajelzés funkciót, mert tapasztalatom szerint a Megbízó és a fordító egymással beszéli meg az esetlegesen felmerülő problémákat, melyeknek nem feltétlenül kell nyilvánosságot kapni.

Előfordulhat, hogy a fordítást valamilyen okból javítani, esetleg módosítani kell, melynek különböző okai lehetnek. Ilyenkor azt tartom szerencsésnek, ha a Megrendelő lehetővé teszi a fordító számára a javítást, a visszajelzés alapján még egy lehetőséget adva a fordítás végleges formájába öntésére.

A fordítási megbízás teljesítése alatt és után ügyelek arra, hogy mindig elérhető legyek, javítási, módosítási igény esetén rendelkezésre álljak. Ez nagyon fontos.

Igen, a ProZ-on is van látogatói profilom. Ott soha nem küldök ajánlatot, ellenben már több külföldi iroda is megkeresett konkrét megbízással. A ProZ első sorban azoknak a fordítóknak hasznos, akik külföldi partnerekkel szeretnének kapcsolatot felvenni. Én szívesebben dolgozom hazai irodáknak, egyéni ügyfeleknek.

Fordit.hu: Használ valamilyen projektmenedzsment rendszert?

MHZs: Megpróbáltam, de nem vált be. Túl sok időt venne igénybe az adatok szisztematikus bevitele. Végül az egyszerű Excel táblázatot választottam, amiben feltüntetem a megbízásokat és a megbízásra vonatkozó lényeges adatokat. Minden megbízás sorszámot kap, havonta egyszer átnézem a kimutatást, összevetem az állandó Megbízóktól kapott havi elszámolással, majd számlázok. Egyszerű, és gyorsan áttekinthető módszer. A mindennapi munkavégzés során az időtakarékosság, a gyorsaság nagyon fontos szempont, különösen, ha mindent magunk végzünk.

Fordit.hu: És valamilyen más munkakönnyítő eszközt?

MHZs: Szinte minden fordítandó anyagot kinyomtatok, tehát nyomtatókat. Tudom, hogy ez nem környezetbarát módszer, de számtalan esetben csak így látom át pontosan a feladatot. Most tervezem, hogy beállítok egy második monitort is, ami talán könnyíti az átláthatóságot.

Fordit.hu: Egyéni vállalkozóként dolgozik?

MHZs: Igen, semmiképpen nem szeretnék céges formában működni. Korábban voltak még bővítésre vonatkozó terveim, hogy esetleg többen is dolgozhatnánk az irodában, vehetnék fel munkaerőt, közvetítéssel is foglalkozhatnék. Most már nincsenek ilyen szándékaim, mert világossá vált, hogy az egyéni munkavégzést kedvelem, ez az én világom. Nem szeretném két fordítás közben szervezéssel tölteni az időt, az a nagy tapasztalattal rendelkező projektmenedzserek feladata.

Korábban a Munkaügyi Központon keresztül próbáltam munkatársat találni. Számtalan jelentkező keresett fel. A leendő munkavállalók munkára vonatkozó elképzelésére és elvárására vonatkozóan sok érdekes tapasztalattal lettem gazdagabb. Rájöttem, hogy sokan csupán azért jöttek el hozzám, hogy eleget tegyenek az együttműködési kötelezettségüknek. És a nyelvtudás szintjéről még nem is beszéltem! Óvatosan csak annyit mondok: sokféle nyelvtudás létezik. A jelentkezők tudását úgy próbáltam felmérni, hogy megkértem őket, válasszanak egyet a heti aktuális megbízásokból, és készítsenek el belőle egy oldal. Általában kértek egy másodikat, harmadikat…

Fordit.hu: Olyan munkatársat is keresett, aki más nyelvet fordít, mint Ön?

MHZs: Nem, kizárólag olyan személyt kerestem, aki nekem segít, aki előkészíti a fordítandó anyagot, aki segít az adminisztrációban és más egyebekben.

Magamhoz hasonlóan magasra tettem a mércét, a leendő munkatársamnak próbáltam elmagyarázni, hogy a fordítói szolgáltatói tevékenység jellegéből következik, hogy akkor kell teljesíteni, amikor a Megrendelő kívánja, esetleg éjszaka, hétvégén, adott esetben még karácsonykor is. Mára megértettem, alkalmazottamtól ez nem várható el. Így aztán egyedül folytatom egyéni fordítói tevékenységemet.

Fordit.hu: Mióta főállású szabadúszó?

MHZs: Nem régóta. Több mint 20 éven keresztül fordítottam mellékállásban, fordítási tevékenységre feljogosító adószámmal rendelkező magánszemély minőségben. 2010. szeptemberében döntöttem a főállású egyéni vállalkozói tevékenység mellett.

Nem vagyok EVÁ-s vállalkozó, nagyon úgy tűnik, hogy most már nem is leszek. Sőt, az áfa-körbe sem tartozom. A szabadúszó fordító kollégáim tudják, hogy a fordítási tevékenység szerény jövedelmet biztosít, első sorban annak munka- és időigényessége miatt.

Fordit.hu: Mit mond azoknak az embereknek, akik hiteles fordítást kérnek Öntől?

MHZs: Azt mondom nekik, hogy egy utcával arrébb kérjenek hiteles fordítást. Az OFFI-nak Kaposváron is van irodája, mint mindenhol máshol az országban. Azt szoktam tanácsolni a Megrendelőknek, hogy minden esetben érdeklődjenek az adott hivatalnál, szervnél, hogy elfogadják-e majd az általam bélyegzővel és hivatalos záradékkal ellátott fordítást. Ha nem biztosak benne, akkor inkább forduljanak a drágább, de biztonságosabb hiteles fordítást készítő OFFI-hoz.

Érdekesebb kérdés az, hogy a szakfordítói engedéllyel rendelkező egyéni vállalkozó mikor láthatja, és mikor látja el hivatalos záradékkal a hozzá érkező dokumentumot. A Megrendelők gyakran kérnek csak „lektorálást.” Velem több alkalommal is előfordult, hogy etikai akadályokba ütközőnek ítéltem valamely megbízás teljesítését. Például előfordult, hogy egy magyar cégkivonatot hoztak hozzám német fordításával együtt lektorálásra. A fordítás nagyon rossz minőségű volt, ennek ellenére a Megrendelő szerette volna, ha a saját, meglehetősen egyéni fordítását látom el hivatalos záradékkal. Erre csak azt tudtam felelni, hogy kizárólag a saját fordításomhoz adom a nevem, máséhoz viszont nem. Ahhoz adja a nevét, aki fordította.

Fordit.hu: A szabadúszókat mindenkiénél élesebben érintik a nyugdíjszabályok változásai. Ön változtatott ennek megfelelően a stratégiáján?

MHZs: 1955-ös születésű vagyok, ezért már gondolok a nyugdíjas éveimre is. Még sokáig, és hasonló intenzitással szeretnék dolgozni, azért is rendezkedtem be ilyen kényelmesen az új irodámban. De ha nem lesz irodám, akkor otthon, a lakásomon fogom folytatni a tevékenységet, ennek is megteremtettük már a lehetőségét.

Két éve, amikor vállalkozó lettem, eleinte magasabb munkabért utaltam ki magamnak. Ennek oka az volt, hogy már akkor gondoltam a jövőre, és amúgy is ezt éreztem tisztességesnek. De nagyon hamar visszatértem a minimálbért megközelítő összegre, részben azért is, mert azt tűnt számomra megfizethetőnek, üzleti realitásnak. Az is érzékenyen érint, hogy a minimálbért megközelítő összeg után fizetendő adó- és járulékteher folyamatosan jelentős összeggel emelkedik. Ez komoly teher egy egyszemélyes vállalkozásnak. Úgy érzem, hogy a teljesítőképességem határán vagyok, mégis a dolgok mostani állása szerint nincs sok reményem megfelelő állami nyugdíjellátásra, ezért magamnak kell gondoskodnom a jövőről.

Fordit.hu: Érzi a válságot?

MHZs: Nincs összehasonlítási alapom, mert én már a válság évei alatt kezdtem az egyéni vállalkozói tevékenységemet. Nem panaszkodom, nincs hiányom megbízásban. Ahogy a környezetemben fellelhető vállalkozások sorsát nézem, nagyon is elégedett lehetek. Nem is mindig értem, hogy talál meg ennyi szép, komoly és igényes megbízás!

Ehhez természetesen nem kis szerencse is kell. De az is jelentősen hozzájárul a jelenlegi sikerekhez, hogy már sok-sok éve, nagyon elszántan, céltudatosan építgetem a fordítói pályafutásomat.

Bántott, hogy bár az orosz szak elvégzését igazoló egyetemi diplomával, felsőfokú német nyelvvizsgával rendelkezem, immár sok-sok éve fordítok orosz, német és magyar nyelvekre, nyelvekről, a szakfordító tevékenység bejegyzéséhez mindez nem volt elegendő. Mivel a vállalkozói igazolványomban nem akartam a tevékenység helyén az „összetett adminisztratív tevékenységet” látni, nem sok választásom maradt. Az ELTE Bölcsészettudományi Karának Fordító- és Tolmácsképző Tanszékén letettem a német szakfordítói vizsgát, képesített német-magyar, magyar-német szakfordító lettem társadalomtudományi szakágban.

Fordit.hu: Hogy ment a vizsga?

MHZs: Annyit mondhatok, igencsak kalandos volt. De a részleteket csak az interjún kívül mesélem el. A lényeg, hogy végül megkaptam a szakfordítói oklevelet. De azért az se semmi, hogy a vizsgán a munkaeszközök a papír és ceruza voltak…

Fordit.hu: Önben az orosz és a német nyelv nem bántja egymást?

MHZs: Előfordul, hogy németről oroszra történő fordításra kapok megbízást. Szeretem a próbatételeket, ezért nemrég egy nagyon, túl bonyolult faipari szakszöveg fordítását is elvállaltam ebben a nyelvpárban. Megállapodtam a Megbízóval, hogy a fordítást megfelelő lektoráltatással együtt szállítom. A kész orosz szöveg lektorálásával az orosz anyanyelvű Olgát bíztam meg, azzal a kéréssel, hogy írjon néhány soros értékelést, esetleg egy érdemjeggyel is értékelje a fordítást. Négyes fölét kaptam… és egy adag magabiztosságot.

Fordit.hu: Sosem bánta meg, hogy fordítónak tanult?

MHZs: Nem, nagyon szeretem a fordítói szakmát. Bár már utólag felmértem, hogy az a szakfordító a legszerencsésebb, akinek van saját szakmája is. Például jogász, vagy mérnök, aki az adott idegen nyelv ismerete mellett jól ismer egy adott szakterületet is. Ezek a szakemberek nagyon keresettek. Vérbeli nyelvészként sok-sok szakterületen én is boldogulok, de lényegesen nagyobb küzdelmek árán, ezért kialakítottam magam körül egy szakemberekből álló kis csapatot, ők szívesen válaszolnak a fordítás során felmerülő szakmai kérdésekre.

Nézetem szerint a fordítói szakma sikeres gyakorlásához elképesztően széles látókör, folyamatos tanulás, fejlődés szükséges! Bármi változik egy szakterületen, a fordítónak tudnia kell róla.

Fordit.hu: Elégedett a saját karrier-döntéseivel?

MHZs: Be kell látnom, hogy kizárólag az orosz nyelv választása hiba volt. Ráadásul a későbbiekben a német nyelv választása sem bizonyult jó döntésnek. 1995 végétől kezdődően jó pár évig a Kaposvár melletti Taszár NATO légi bázisként működött. A munkalehetőség reményében akkoriban Kaposváron és vonzáskörzetében ezért szinte mindenki angolul akart tanulni, a német nyelvoktatás, fordítás iránti igény teljesen háttérbe szorult. De mára szerencsére helyre állt az egyensúly, ismét sokat szeretnének németet tanulni, folyamatos sok-sok német nyelvvel kapcsolatos dokumentum vár fordításra.

Fordit.hu: A családja, férje hogyan viseli azt, hogy Ön ilyen sokat dolgozik?

MHZs: A férjem mindenben támogat. Műszaki, gyakorlati beállítottságú ember, az irodámat együtt terveztük, segített berendezni, beindítani. Jól kiegészítjük egymást, ellátja helyettem még a háztartást is.

A lányom Kaposváron tanult, informatika-könyvár szakot végzett, amivel manapság nem könnyű elhelyezkedni. De most amúgy is éppen a 8 hónapos unokámat neveli. Remélem, egyszer még együtt dolgozhatunk a szakmában, jó lenne családi vállalkozásban folytatni!

A fordítási megbízás nagyon gyakran hétvégén érkezik. Vagy éjjel, meg úgy általában az utolsó pillanatban. A fordítói szakmában ezt el kell fogadnunk. Szolgáltatók vagyunk, akkor kell teljesíteni, amikor a Megrendelő kívánja. Viszont cserébe kapunk egy kis szabadságot is, saját, külön világunk van, az időnket magunk osztjuk be, szabad perceinkben nézgelődhetünk, vásárolgathatunk. Annyi azonban bizonyos, hogy az egyéni vállalkozó fordítói életformához hatalmas önfegyelem, nagy munkabírás, kitartás, igényesség, folyamatos megújulás és mindenek előtt a fordító szakma iránti feltétlen elkötelezettség szükséges. S az sem árt, ha a család is empátiával fogadja el az egyéni fordító egyáltalán nem mindennapinak mondható életformáját, időbeosztását.

(Az interjút Moróczné Hortobágyi Zsuzsannával Bálint András készítette, 2012. április elején, a fordit.hu Portré rovata számára)

---

Hozzászólások (1)