Mit ér a szak a szakfordítónak?

2013. január 28.

Vajon egy képzettséggel rendelkező szakfordító vagy egy jó nyelvérzékkel rendelkező szakmai végzettségű fordító mellett teszik le a voksukat a fordítóirodák? Beszámoló a gödöllői fordítói szakmai napról.

Kivel szeretnek együtt dolgozni és mit hiányolnak a képzésből. Milyen módon igyekeznek a képző intézetek a piaci igényekhez igazítani szakfordítóik képzését? Többek között ezekről is képet kaptunk az idei Gödöllőn megrendezett fordítói szakmai napon.

Fordítói Szakmai Nap Gödöllőn, 2013Fotó: Bérces Edit

A fordítóirodák szakfordító kiválasztási gyakorlata nem szerepel a szakmai konferenciák kedvelt témái között, pedig ezek a szempontok remek támpontot nyújthatnak a képzésüket szemmel láthatólag lelkesen és szorgalmasan modernizálni kívánó szakfordító képzők számára. Azokban az időkben, amikor a leggyakoribb nyelveken indított szakfordító képzéseken is harcolni kell a hallgatókért, nagyon jelentőssé vált, hogy a fordítóirodák – képességük és erőforrásaik által meghatározott módon – beleszólhassanak a képzésbe. A szakmai napon egyértelművé vált, hogy a legnagyobb fordítóirodák közvetlenül is részt vesznek a képzésben (a Szegedi Egyetem szakfordító képzése például a Hunnect fordítóirodával közösen fejlesztgeti a képzését és számos összefonódás alakult ki közöttük), de ennél mélyebb összefonódást sejtet a jövő.

A 2013. január 24-én megrendezett szakmai napon jelent volt a szakfordító képzés krémje is, akinek lelkes oktatói példákon keresztül igyekezték szemléltetni, milyen módon közelítik az oktatott tananyagot és módszereket a piaci igényekhez, a hallgatók valós piaci helyzetre való felkészítése érdekében. A legtöbb tanár kollaboratív projektkezelési gyakorlatokról, CAT-eszközhasználatról, tudatos korpuszkezelésről, valós műfajokkal való munkáról, sőt akár igazi fordítási projektekről számolt be, mint a tananyagba frissen beépült modulok. Örvendetes volt hallani, hogy a legtöbb tanár maga is dolgozik fordítóként és igyekszik saját tapasztalatait, valamint az etikai elvárások figyelembe vételével akár saját projektjeit is bevonni az oktatásba.

A fordítóirodák végre elmondhatták, hogy milyen szempontok alapján választanak fordítót maguknak. Bár a szakfordítói felvételről festett kép időnként azt sugallta, hogy pályakezdőnek esélye sincs, óva intenénk bárkit, hogy ennek alapján lemondjon erről a hivatásról. A fordítást vásárlók csupán arra próbálták felhívni a figyelmet, hogy ebben a szakmában jól meghatározott szempontok alapján lehet értékelni a teljesítményt: hallhattuk, hogy nem csupán a fordítói kompetenciák képezik a felvételkor a vizsgálat tárgyát. A legtöbb iroda a próbafordítás szigorú elvégzése és kiértékelése mellett személyes elbeszélgetéseket vagy akár esszéket is irat a jelentkezőkkel, hogy egészen biztos lehessen a jelölt képességeiben. A próbafordítás képet ad a szakterület terminológia ismeretéről, nyelvi tudásról, fordítástechnikai ismeretekről, fordítói találékonyságról és merészségről és nem utolsó sorban a jelentkező szakmai és társadalmi hozzáértéséről. Utóbbit nem lehet elégszer hangsúlyozni, legalábbis erre utalt a fordítóirodák bemutatott gyakorlata, amely a képzettségnél sokkal nagyobb szerepet tulajdonít a ténylegesen mérhető és megfigyelhető jellemzőknek.

Ijesztő lehetett hallani a jelenlévő szabadúszó vagy úszni vágyó fordítóknak, hogy a legnagyobb irodák csupán évi 2-5 szakfordítóval bővítik a gárdájukat, jól kialakult szakfordító csapatukon érthető módon nem szívesen változtatnak. Viszont a legtöbb iroda belefut hónapról hónapra egy-két pánikvásárlásba, amely nagyon jó beugró lehet egy szabadúszó számára. Aktív keresésbe csak a soknyelvű irodák bocsátkoznak, az iroda aktuális igénye alapján. Viszont ha teszik, elsősorban az email fiókjukban lévő korábbi jelentkezőket veszik elő, illetve aktívan használják a hazai és nemzetközi szakfordító névjegyzékeket, mint amilyen a fordit.hu és a proz.com.

Már korántsem egyértelmű, hogy ritka nyelvből könnyű meggazdagodni, mert bár a ritkán nyelveket magasabb árakon vásárolják, eltekintve a ritka nyelv(ek)re specializálódott fordítóirodáktól, jellemzően ugyanazzal a pár fordítóval fedik le a felmerülő igényeket. Így gyakrabban keresnek szakfordítót a nagyobb nyelvekhez, mint a kicsikhez.

Az oktatásból leginkább hiányolt terület az irodák egyöntetű véleménye alapján a fordítópiaci szereplők és szerepeik pontos ismerete. A szabadúszók és fordíttató irodák között feszülő látszólagos ellentét a nyilvánvaló információhiányból származik, amelynek jelentőségét a szakmai napon jelenlévő fordítóképzők is érzik. Az irodák is igyekeznek közeledni a szakfordítókhoz, méltányos kereskedelemre, mentori és pályakezdő programokra is vállalkoznak, számos szakmai szervezetükön keresztül.

A szakmai nap szinopszisa: ígéretes együttműködések, szakmai információcsere és közösségépítés.

Gál-Berey Tünde
www.villamforditas.hu


Hozzászólások (17)

Hozzászólások írásához és megtekintéséhez be kell jelentkeznie