Milyen érzés az asztal túloldalán ülni? Korábban a legtöbb interjút te készítetted a fordit.hu számára.

Kényelmes! Ilyenkor van lehetősége az embernek az igazán lényeges dolgok átgondolására, mint például: rendesen fel van-e keverve a cukor a kávémban? De komolyra fordítva, kicsit olyan érzés, mint amikor hajtogatsz papírból egy repülőt, szkeptikusan eldobod, és magad is csodálkozol, mikor nagyot repül.

Nem hiányzik? Vagy nem unod még?

Őszintén szólva pont elég ennyi, amennyit csinálok; a videózás a fordítói konferenciákon. Ebben is egyébként az a legjobb, hogy a fordit.hu kapcsán nagyon-nagyon sok embert megismertem ebben a szakmában és ilyenkor találkozunk, beszélgetünk.

Amúgy pedig mindig is a saját gyerekemként tekintettem a fordit.hu-ra, sose tudnám megunni vagy teljesen magára hagyni. Legfeljebb felnőttként tudok tekinteni rá. Amikor a szerkesztőségben átadtam a stafétabotot a kollégáimnak, biztos voltam benne, hogy jó kezekben lesz az az ezernél is több fordító és tolmácsemberből álló közösség, amelyben a legtöbb tag még az én aláírásommal kapta meg a levelet, hogy „Köszöntjük a fordit.hu tagjai között!”.

Mit dolgozol most?

Szokás szerint sokfélét. Az egyik munkám a Villámfordítás fordítóirodában van, ott kutató-fejlesztőként dolgozom már egy ideje. Nem mindennapi dolgokat csinálunk, nagyon élvezem, igazi álommunka. Bármennyit is teszek bele, egyszerűen nem fáraszt, és hát szemmel látható az eredmény is, ami ott az egész csapatot felcsigázza. Tanácsadóként dolgozom más szolgáltatóknál is, elsősorban az online marketing területén.

Aztán itt van az újságírói munkám, amit nem akarok abbahagyni, akár mennyi más feladatom is adódna, ugyanis az rendkívül szórakoztat. Igazából az a hobbim, ami kikapcsol. Növényekről és hobbiállatokról szoktam írni, ott az a „szakterületem”.

Ezen kívül közgazdászként szabadúszom, több vállalkozás működésében veszek részt tanácsadóként vagy megbízott szakemberként. Ezek között van nagy kereskedőcég, mezőgazdasági vállalat, szakácsmester mikrovállalkozása és orvos-szolgáltató is. Egyébként ezeket a munkákat is imádom és sok a sikerélményem az így töltött időben. Izgalmas kitekinteni a fordítóiparból is, más területeket megismerni.

Hogyan lettél te a videós a fordit.hu-ban?

Hát véletlenül… 2005-ben indult a dolog, akkor rögzítette a fordit.hu az első fordítói konferenciát. Akkor erre egy külső szakembert kértünk fel és ő dolgozott ezen több éven át. Ezzel párhuzamosan 2007-ben történt, hogy feloszlott egy vállalkozás, amelyben nekem tulajdonrészem volt, és én kaptam meg két amortizált eszközt: egy kamerát és egy mikrofont. Akkor gondoltam egyet és elkezdtem ezeket használni. A profi videós mindent megmutatott, így szépen beletanultam. Aztán később, amikor már nem dolgoztam a fordit.hu-ban, ezt a tevékenységet önkéntesként megtartottam. Ez az én hozzájárulásom a fordítói szakmához.

Egyébként pedig tök jó érzés, hogy sok száz szakember azért jut hozzá a rendezvényeken elhangzó információkhoz, mert a fordit.hu közvetíti az előadást. Előfordul olyan is, hogy a helyszínen százan vannak, de utána ezren nézik vissza. Az is megerősített, amikor a fordit.hu kérdőívezett és az az eredmény jött ki, hogy 10 szakemberből 9 igényli és szereti ezt az egyedi tartalomszolgáltatást. Amíg így van, én csinálom.

Most is támaszkodsz a fordító-szakmai kapcsolataidra?

Én nem támaszkodom… hogyan is kell egy interjúban sértődött pofát vágni? A támaszkodás az nem szokásom, de az igaz, hogy sok jó kapcsolatom alakult ki, főleg a konferenciák szervezőivel. Le se tagadhatnám, hogy az oktatási intézményekben otthonosan érzem magam, többek között azért is, mert csak harmincévesen fejeztem be az egyetemet.

A konfokat rendező egyetemek és civil szervezetek nagyon jót tesznek a fordítói és tolmácsszakmának. Ha néha torzsalkodás is van közöttük, az természetes, hiszen különböző csapatok, de mind ugyan azt akarják. A fordit.hu mellettük mindig független maradt és felvállalta az összefogó szerepet, hogy mindenkinek partnere, akinek tisztességes a szándéka.

A fordit.hu-nál töltött több mint tíz évem alatt végig úgy éreztem, hogy a belépő szakemberek nem csak azt várják el, hogy ajánlatkéréseket kapjanak, hanem azt is, hogy a szerkesztőségünk a tagok nevében támogassa a klassz szakmai kezdeményezéseket. Ezért alakult úgy, hogy a fordit.hu a rendezvényeket a tagjai között meghirdeti és gondoskodik arról, hogy ne csak a közvetítésen, hanem élőben a helyszínen is legyen közönség. Ez utóbbit például úgy érjük el, hogy szigorúan csak az előadásokat közvetítjük, más eseményt vagy beszélgetést nem. Az interaktív tartalmak maradjanak meg azoknak, akik elmennek és jegyet vesznek.

Apropó jegy! Mit szólsz a fordit.hu új „Nyelvi szakember” szolgáltatáscsomagjához?

Végre! Tetszik a lehetőség, hogy aki szakemberhez méltóan akar tájékozódni, de nem akar fordit.hu profilt, az is hozzájuthat az információkhoz, használhatja az állásportált és fórumot. Persze örülnék, ha a szabadúszók és fordítóirodák továbbra is maradnának a profiljuknál, hiszen csak az alkalmas közvetlen megbízásszerzésre. De az irodákban dolgozó projektmenedzserek és az állandó ügyfélkörrel rendelkező fordítók és tolmácsok most már nincsenek kirekesztve.

Itt a lehetőség, hogy megmutassák az emberek, felvállalják-e a szakmájukat és hajlandók erre évi ötezer forintot beruházni. Aki ebben a kreatív szakmában dolgozik, az tudja, mit jelent a szellemi tulajdon.

Nem is beszélve arról, hogy ha betartjátok az ígéretet, hogy az ebből befolyó pénzt a közvetítésre fordítjátok, akkor én most jelzem, hogy le van rongyolódva az öreg videókamera, szeretnék egy újat.

Bízhatsz benne!

Oké, ti is bennem.

Az interjút Erdey Judit, a fordit.hu szerkesztője készítette. Bálint András a fordit.hu alapítója, 2000-2014 között a szerkesztőség munkatársa, jelenleg a videóközvetítések önkéntes szervezője és megvalósítója.

Hozzászólások (0)