Most lépett hatályba a 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.), amely a fordítással kapcsolatban fontos újítást tartalmaz: a 2018. január 1-jét követően indult polgári perekben a fordítandó iratokról elegendő egyszerű fordítást készíttetni, nincs szükség az OFFI által hitelesnek mondott, közismerten lassú és méregdrága folyamatra.
Az új jogszabály hatására egyszerűsödnek az eljárások, hiszen a bíróságok és a felek nem kötelesek többé megvárni az állami fordítóiroda lassan készülő munkáját, megfizetni az aránytalanul magas díjait és eltűrni a sok esetben képviselhetetlen minőségét. A fordításokat mostantól gyorsabban, olcsóbban és valódi piaci minőségben készíttethetik el a jogi szakfordításra szakosodott szabadúszó fordítókkal és fordítóirodákkal.
Idézet a 2016. évi CXXX. törvény a polgári perrendtartásról (Pp.) szövegéből:
62. § [Fordítás szükségessége a perben] Fordítás szükségessége esetén - jogszabály, az Európai Unió kötelező jogi aktusa, illetve nemzetközi egyezmény eltérő rendelkezése hiányában - egyszerű fordítás alkalmazható. Ha a lefordított szöveg helyessége, illetve teljessége tekintetében kétely merül fel, hiteles fordítást kell alkalmazni. |
A hivatkozott jogszabályi szövegben ugyan nem szerepel, hogy a fordítást csak szakvizsgával rendelkező szakfordító végezheti, de a fordítókra vonatkozó 24/1986. rendelettel együtt értelmezve a periratok fordításának hatáskörét természetesen nem „bárkire”, hanem a fordítóirodákra és szabadúszó szakfordítókra ruházza át: „Szakfordítást vagy tolmácsolást munkaviszonyban, valamint munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban díjazás ellenében az végezhet, aki szakfordító vagy tolmács képesítéssel rendelkezik.".
További változás történt a polgári perekkel kapcsolatos költségek előlegezése és viselése témakörében is, szintén az új polgári perrendtartás hatályba lépésével.
A fordítás megrendelőjeként tehát a peres felek, a bíróság és a jogi képviselők jöhetnek szóba, azonban a bizonyításra kötelezett félnek kell megelőlegeznie a fordítási költségeket a fordítást végző vállalkozásnak vagy szakembernek.
A perben a bizonyítással járó költségeket a bizonyító fél köteles előlegezni. Bizonyító félnek azt a személyt kell tekinteni, akinek érdekében áll, hogy a perben jelentős tényeket a bíróság valósnak fogadja el.
A kirendelt fordítónak a bizonyítással nem összefüggő alkalmazásával járó költségét vagy a bírósági irat bizonyítással nem összefüggő külföldi kézbesítésének a költségét a felperesnek kell előlegeznie. A kirendelt tolmácsnak a bizonyítással nem összefüggő alkalmazásával járó költségét az a fél előlegezi, akinek személye miatt a tolmács alkalmazása szükségessé vált.
A fordítási költségeket a költségviselésben érintett félnek tehát fel kell számítania és okirattal kell igazolnia, mert a bíróság hivatalból nem veszi figyelembe a fordítási költséget. Nem árt tudni, hogy a jogi képviselővel eljáró fél kizárólag jogszabályban meghatározott költségjegyzék előterjesztésével tehet eleget a felszámításnak.
Bár a fordítókat ez már csak közvetve érinti, érdemes megjegyezni, hogy a perköltségviselés fő szabálya szerint a pervesztes fél téríti meg a per nyertesének perköltségét, saját költségeit pedig maga viseli. Ha a felek egyezséget kötnek, akkor a megállapodásában külön ki kell térniük arra, hogy miként térítik meg a költségeket.
A fordítóknak, tolmácsoknak és fordítóirodáknak saját érdekükben érdemes felhívniuk a figyelmet a fenti változásokra, hiszen a peranyagok fordításakor az OFFI elkerülésével az érintett felek mindegyike jobban jár.
Hozzászólások írásához és megtekintéséhez be kell jelentkeznie