Többgenerációs panelbeszélgetés az BME Fordító- és Tolmácsképző jóvoltából. Az eseményt a fordit.hu rögzítette.
Az rendezvény programja: http://www.fordit.hu/cikkek/2016-04-20-a-tolmacs-es-fordito-szerepenek-evolucioja/
A BME-TFK 4. alkalommal szervez szakma-diák találkozót a 2016-os év tavaszi félévében. A rendezvénysorozat eddig megrendezett eseményeinek keretében volt szó fordítói kreativitásról, jelnyelvi tolmácsolásról és nyelvi közvetítésről menekültügyi eljárásokban. Ezúttal a tolmács és a fordító szerepének változásairól, és az ezeket kísérő jelenségekről beszélgettek a meghívott előadók egy 60 perces panelbeszélgetés keretében, melynek moderátora Beták Patrícia, a nappali képzés vezetője volt.
A panel résztvevői:
Szomráky Béla, szabadúszó fordító és tolmács, aki több mint 50 éve a szakma egyik jeles képviselője;
Jantsits Ágnes, szabadúszó fordító és tolmács, aki szintén évtizedek óta dolgozik a szakmában;
Alex B. Lawani, szabadúszó tolmács, és az INTERLEX Communications tolmács- és fordítóiroda ügyvezetője, aki több mint 20 éves szakmai tapasztalattal a háta mögött a panelben a „középmezőnyt” képviselte;
és végül Zafír Márta, szabadúszó fordító és tolmács, a tolmácsok.com alapító tagja, a fiatal nemzedék képviselőjeként jelent meg.
A beszélgetés során a panelisták olyan kérdéseket érintettek, amelyek a szakmában történt változásokról árulkodnak. Szó esett a különböző megbízási típusokról, a korábbi és jelenlegi munkafolyamatokról, a fordítónak/tolmácsnak adott visszajelzésekről, illetve meghatározó szakmai momentumokról.
A panel korosabb és tapasztaltabb képviselői felidézték a dicső múltat, amikor még alig voltak tolmácsok (nemhogy képzés) így saját magukat képezték, és egymástól lesték el a szakma csínját-bínját. Akkoriban a fordítók és tolmácsok a felső tízezer közül kikerült „művészek” voltak, akik – Fáber tanár úr szavait idézve – tbz-vel (társadalmi beilleszkedési zavarral) küzdöttek, így kényszerültek bele - jobb híján - a fordítók és tolmácsok világába. Manapság ezzel szemben ez a szakma a társadalmi beilleszkedés eszközévé vált. Az anekdotázások után szó esett arról is, mennyire felhígult a szakma, hiszen a fordítói/tolmácsszakma mára karrierszakmává nőtte ki magát. Az ambíciózus fiatalok egyetemi képzéseken sajátíthatják el a „művészetből” immár „crafmanshippé avanzsált” mesterséget. Hiábavaló azonban a technológia urgásszerű fejlődése, a képzések széles választéka, a fiatalokból hiányzik a fordító/tolmácstól joggal elvárható alapvető kultúra iránti igény, illetve az általános műveltség, a „bagaglio culturale”.
Bár a feltörekvő generációt képviselő egyetlen paneltag nem tudta anekdotákkal szórakoztatni a hallgatóságot (melynek soraiban egyébként az MFTE elnökségi tagjai, és a Proford képviselői is megjelentek), elmondta, hogy a képzésnek óriási szerepe van a jövő fordítóinak és tolmácsainak kiválasztásában és fejlesztésében, ugyanakkor hangsúlyozta az egyéni felelősség szerepét az önképzésben. Emellett néhány hasznos információ is elhangzott a fordító és tolmács társadalmi felelősségvállalásának jelentőségéről.
„Kell-e a tolmácsnak/fordítónak társadalmi munkát vállalnia? Nem a fordítónak, vagy a tolmácsnak kell, hanem az embernek.”
A panelbeszélgetés során kiütköző óriási szakadék a régi és az új generáció hozzáállásában, nézeteiben és megítélésében valószínűleg nem szakmaspecifikus jelenség. A fordítói szakma az írásbeliséggel, a tolmácsoké pedig az emberi kommunikáció óta jelen van az emberiség történelmében, de nincs új a nap alatt: a generációk közti ellentétek nem változnak, és a másik szavainak félreértelmezése még ezen a területen is probléma. A panelbeszélgetés végén elhangzott egy kezdeményezés egyfajta önképző körre, ahol a generációk átadhatnák egymásnak ismereteiket és tanulhatnak egymástól. Ez egy első lépést jelenthet a feszültség feloldására.
Művészek és szakemberek, tbz-k és karrieristák, enciklodépikus műveltségű legendák és zöldfülű technikai zsonglőrök! Nem a Gordiuszi-csomót kell átvágni, csak nyitni kellene egymás felé, és együtt megpróbálni létrehozni a technológiában jártas, nagy műveltségű fordító/tolmács művész-szakember típusát. Ha mi sem tudunk példát mutatni a kommunikáció és az egymás felé nyitásban, akkor ki tud?
Írta : Erős Ágnes, 2015/16-os nappali szakfordító évfolyam
Kulcsszavak: szabadúszó fordító és tolmács, korábbi és jelenlegi munkafolyamatok, meghatározó szakmai momentumok, feltörekvő generáció, képzés, bagaglio culturale, egyéni felelősség szerepe, a fordító és tolmács társadalmi felelősségvállalása