Mendel Veronika
Az Intercontact Budapest Kft. ügyvezetője

„Egy barátnőm hívott el 1987-ben tolmácsolni néhány napra” – idézi fel a kezdeteket az Intercontact Fordítóiroda alapítója és jelenlegi ügyvezetője. Annyira megszerette a tolmácsolással járó pörgő munkatempót, hogy a Külker Áruforgalmi szakának elvégzése után saját fordítással és tolmácsolással foglalkozó vállalkozást alapított.

Édesanyja a Sri Lankai (akkoriban Ceylon), majd az Indiai Kirendeltségen dolgozott, így 7 éves korától angol-amerikai iskolákba járt. A gimnáziumot már itthon kezdte meg. Az idegen kultúrák megismerése a nyelvek szeretetét hozta magával. A főiskola után szakfordítói és tolmács, majd lektor képesítést szerzett. 1989-től egyszemélyes vállalkozásként működött, majd 1991-ben közgazdász férje tanácsára 3 fős irodát alapított. Kollégái szervezők és fordítók voltak, ő maga elsősorban tolmácsolt és lektorált.

Hobbija az olvasás, elsősorban az angol nyelvű regényeket kedveli. A Hold utcai irodához közeli Nádor utcai angol nyelvű könyvesbolt rendszeres látogatója. „A magyar könyvfordításokat ritkán élvezem. Sajnos nálam szakmai ártalom, hogy rögtön észreveszem a fordítási hibákat, látom mögötte az eredeti szöveget, és ez elvonja a figyelmem a cselekményről”.

Fordit.hu: Ha ennyire szereti a tolmácsok életét, miért döntött az irodaalapítás mellett?

Mendel Veronika: Nehéz döntés volt! A mindennapi munka során kiderült, hogy egy fenékkel két lovat nem tudok megülni. A tolmácsolás mellett nem tudtam elég időt fordítani az iroda vezetésére, ha pedig sokat foglalkoztam a vállalkozással, az a tolmácsolás rovására ment. Kompromisszumot kötöttem: a tolmácsolás helyett az iroda vezetését választottam. Emellett lektoráltam, ami kevésbé kötött munka, így nem maradtam ki az általam kedvelt szakmai feladatokból sem. Az első években szinte minden szöveget magam lektoráltam, ami az irodánkon átfutott.

Fordit.hu: Sokan azt mondják, hogy ma romokban hever a hazai fordítási piac. 20 évvel ezelőtt könnyebb volt a fordítók és irodák élete?

MV: Nehéz összehasonlítani, más helyzet volt. 30 négyzetméteres irodánk volt, pár alkalmazottal. Internet nem volt, a fordítókkal telefonon vagy személyesen tartottuk a kapcsolatot. Nekünk már volt számítógépünk, a fordítók nagy része írógépen dolgozott. Később már a fordítók zöme is számítógépet használt, akkoriban mágneslemezekkel rohantak be hozzánk a kész munkával. A megbízásaink nyelvei változatosak voltak, az ügyfeleink az angol mellett német, francia és orosz nyelvű munkákkal is megkerestek. Ma 90%-ban angol-magyar, magyar-angol fordításokat végzünk.

Fordit.hu: Az Intercontact ma valószínűleg a legnagyobb hazai fordítóiroda. Hogyan kezdődött a növekedése?

MV: Az irodává válásunk után nem sokkal kezdődött. A tolmácsolásból származó ügyfeleim fordításért is hozzám fordultak. Kezdetben a pénzügyi szaknyelvre szakosodtunk, ebből nagyon erősek voltunk. Szerencsések voltunk, hogy megrendelőink nem a nyomott árban, hanem az emelt minőségben voltak érdekeltek. Ha jó a minőség, akkor kevés a reklamáció, így sok időt takarítottunk meg azzal, hogy nem kellett folyamatosan a kifogások kezelésével foglalkoznunk. Ahogy múlt az idő, az egyik megrendelő hozta a másikat. Nagyon jó fordítói gárda állt össze az évek során. Ezen kívül fontosnak tartom rugalmas és készséges ügyfélszolgálatunkat, amelyre nagy figyelmet fordítunk. Személyes megfigyelésem, hogy a jól felkészült és kiegyensúlyozott munkatársak jobb szolgáltatást tudnak nyújtani az ügyfeleknek.

Olyan munkafolyamatot alakítottunk ki az évek során, amelynek minden elemét átgondoltuk, tökéletesítettük. Rugalmasak vagyunk, de extrém kívánságok teljesítését nem vállaljuk fel: az általunk teljesíthetetlennek ítélt megbízásokat inkább nem vállaljuk el. A siker kulcsának azt tartom, hogy minden egyes munkánál törekszünk arra, hogy a lehető legjobb minőséget nyújtsuk, illetve azt, hogy a fordítókkal-tolmácsokkal korrekt munkakapcsolatot alakítottunk ki. Tisztában vagyunk azzal, hogy a mi sikerünk jórészt rajtuk múlik, és megbecsüljük munkájukat. 

Fordit.hu: Fordítói berkekben az a hír járja, hogy az Intercontact hozza el a legtöbb állami fordítási megrendelést.

MV: Hosszú időn át sikeresek voltak a pályázataink, nyertünk tendereken, számos minisztériummal dolgoztunk együtt. Ennek az időnek azonban néhány éve vége szakadt, főként azért, mert a pályáztatók elsősorban az árak alapján döntenek, még akkor is, ha ez egyértelműen a  minőség rovására megy.

Érthetetlenek számomra az olyan vállalások, mint pl. hogy a lektorálás 0 Ft-ba vagy 0%-ba kerül. Ugyanez vonatkozik a sürgős és kiemelten sürgős munkákra is. A fordítási szakmára az ilyen vállalások szerintem rendkívül károsan hatnak, és hamis üzenetet közvetítenek.

Mégsem panaszkodom, mert az állami megrendeléseket nálunk jórészt kiváltották az EU-s megrendelések. Az uniós intézmények a tapasztalatom szerint megfontoltabban, következetesebben döntenek a pályázókról, mint a hazaiak. Legfőképpen nem az ár, hanem a minőség a fontos. Pedig szigorúak: ha valaki eljátssza a bizalmukat, akkor vége a karrierjének. Több fordítási beszállítóval kötnek szerződést, dinamikus rangsor van, és aki rosszul teljesít, az a sor végére csúszik, és jó ideig nem kap munkát.

Fordit.hu: Ezek szerint a pénzügyi mellett már az uniós szaknyelvből is sok szabadúszót foglalkoztatnak. Egy gyakornoki programról is hallottunk…

MV: Az ELTE fordítóképzőjével jó kapcsolatot ápolunk. Én több éve részt veszek a tolmácshallgatók vizsgáztatásában. Így merült fel, hogy milyen jó lenne, ha a diákok a gyakorlatban is megismerkedhetnének a fordítás/lektorálás fortélyaival. A diákok általában 3-4 hetes gyakorlati időt töltenek nálunk. Ez alatt nem csak nézelődés, hanem tényleges munka is folyik. Mi pedig foglalkozunk velük, kiértékeljük a fordításaikat, tanácsokat adunk a jövőre nézve. Egy-két tehetséges végzett hallgató pedig minden évben nálunk kezdi szakmai pályafutását.

Hozzászólások (0)