A gépi fordítás utólagos szerkesztése, amelyet PEMT-nek és MTPE-nek is neveznek, elfoglalta a helyét a fordítók mindennapi tevékenységei között. Abban is sokan egyetértenek, hogy az utószerkesztés önálló készség, azaz tanulni, de legalábbis szokni kell. Az, hogy valóban iparági standard-e a gépi fordítást és humán lektorálást tartalmazó folyamat, már megosztja a szakembereket (a törésvonalak nyelvenként és szakterületenként is jelen vannak).

Az Európai Unió Fordítóközpontja konkrét számokkal is előállt, hogy a fordítóknak és utószerkesztőknek naponta hány oldalt kellene produkálniuk. Egy 2023-as, 2,8 millió eurós tenderen (RFP) például meghatározta az elvárt mennyiségeket, azzal a kikötéssel, hogy azok saját gépen végzett munkára, Trados használatára és a Fordítóközpont bekötött nyelvi erőforrásaival együtt értendők.

Az RFP különbséget tett a könnyű utószerkesztés és a teljes utószerkesztés között, amelyből az előbbi nem tartalmaz stílusbeli korrekciókat, az utóbbi pedig a terminológia és a nyelvi stílus követését igényli.

A tenderben szereplő számok szerint egy teljes munkaidőben dolgozó nyelvésznek képesnek kell lennie 500 "standard" oldal fordítására, vagy 800 oldal utószerkesztésére hat hónapon belül. A Fordítóközpont a standard oldalt 1500 karakteres, szóközök nélküli, forrásnyelvi szöveggel azonosítja. 

Tehát az elvárás napi 10 oldal fordítást, 15 oldal teljes utószerkesztést vagy 20 oldal könnyű utószerkesztést jelent. Az utószerkesztést végző fordítók viszont általában 20 oldal fölé teszik az átlagos teljesítményüket, még teljes utószerkesztés esetén is. Így úgy tűnik, hogy a Fordítóközpont elvárásai reálisak és nem tartalmaznak betarthatatlan mennyiséget. 

További érdekesség, hogy a Fordítóközpont e munkájára pályázó fordítók a saját díjukat (8 órás) munkanapban (és euróban) adják meg. Így a gyorsan fordító, hatékony munkát végző fordítók órabére magasabb lesz, mint a kevésbé gyorsaké. 

Természetesen ilyenkor az egy karakterre jutó munkadíjak az MPTE esetén csökkennek, de elvileg csak azért, mert a teljes szöveg kisebb részét kell újrafordítani vagy lektorálni. Így végeredményben akár technológia nélküli fordítást, akár poszteditálást végez a fordító, elméletileg ugyanazt az óradíjat célozhatja meg. Az már egy másik kérdés, hogy a megbízó (a fenti példában a Fordítóközpont) hajlandó lesz-e még a jövőben lemondani a technológia kínálta hatékonyságról és az azonos idő alatt létrehozott több szövegről.

Hozzászólások (0)