Portré: EDIMART Tolmács- és Fordítóiroda

Balázs Márta az ELTE olasz-német szakán tanult, majd a Strasbourgi Marc Bloch Egyetem kihelyezett tagozatán (BME) végzett mesterszakon, mint konferenciatolmács. 1995-től 10 éven keresztül dolgozott szabadúszóként. Egy 7 éves fiú és 5 éves lány édesanyja. Húga, Balázs Edit néhány évvel később közgazdászként végzett a Modern Üzleti Tudományok Főiskolán. Mindketten Budafokon élnek, egymástól egy utcányi távolságra, napközben pedig közös irodában ülnek, az EDIMART Tolmács- és Fordítóiroda vezetőiként. A fordit.hu pályájukról, szakmájukról és mindennapjaikról kérdezte őket.

Fordit.hu: Hogyan lettetek családi vállalkozás?

Edit: Márta a szabadúszás után úgy gondolta, hogy szeretne közvetítőként is jelen lenni a piacon. Családalapítás előtt állt és tudta, hogy néhány évre vissza fog vonulni. Megkérdezett, hogy lenne-e kedvem segíteni a cég működtetésében.

Márta: Amikor 2004-ben mindez kipattant a fejünkből, sokkal kisebben gondolkodtunk. Aztán elkapott bennünket a gépszíj. Egyszer csak azt vettük észre, hogy sokkal több e-mail jön, mint amennyit meg tudunk válaszolni és sokkal több a felkérés, mint amennyivel ketten boldogulnánk. Eleinte ketten voltunk, így indultunk 2005-ben.

Fordit.hu: Erre a pályára készültetek?

Márta: Én igen. Edit viszont 2005-ig nem, bár a nyelvek mindig a kedvenc tantárgyai közé tartoztak. Ezzel szemben nap mint nap használja üzleti ismereteit, hiszen ő az iroda gazdasági vezetője.

Edit: Az érettségi után eljátszottam a gondolattal, hogy nővérem mintájára nyelvi pályát válasszak. Azóta is tervezem, hogy elvégzek egy szakfordítóképzőt. Egyelőre ezt arra az időszakra tartogatom, amikor több időm lesz a munka mellett. Jól kiegészítjük egyébként egymást: Márta kapcsolataira és tapasztalatára építünk, én pedig a gazdasági és szervezési ismereteket adom a közösbe.

Fordit.hu: Milyen a munkamegosztás közöttetek?

Edit: Én nagyon szeretek rendszereket felépíteni, folyamatokban gondolkodni, így például rendkívüli módon érdekel, hogyan történik egy fordítástámogató szoftver bevezetése, hogyan alakuljon a képzés, hogyan tanítsuk meg a szabadúszó kollégáinkat a szoftverek használatára.

Márta: A cégen belül Edithez tartozik a fordítás, hozzám pedig a tolmácsolás. Ezen kívül pedig egymás között úgy osztjuk fel a feladatokat, hogy – egy hasonlattal élve – én vagyok az, aki töri az utat, Edit pedig szépen kirakja kővel. Ez külön-külön nem menne, de együtt nagyon jól működik.

Fordit.hu: Ha már családi a biznisz, egyéb családtagokkal nem dolgoztok együtt?

Márta és Edit: (egyszerre) Nem!

Márta: Egyébként nem ritka, hogy a fordítóirodákban az újabb generáció együtt dolgozik a szüleivel, esetleg átveszi az egyik-másik üzletágat. Ilyen például az Alex Expert és a Multilingua is. Nálunk a szülők és férjek mindegyikének megvan a saját vállalkozása és mindenki jól érzi magát azon a helyen, ahol van. Edit férje például igazi sportember, mountain bike versenyző, és egy kerékpárszaküzlet tulajdonosa.

Edit: Márta férje pedig fagyasztott pékárukat gyárt és forgalmaz, nagyon sikeresen. Szinte mindenhová szállít, biztosan ettél már tőlük frissen sült dolgokat.

Egyébként sokan kérdezik, hogy testvérként hogyan tudunk együtt dolgozni. Ebben nagyon szerencsések vagyunk, legtöbbször egy rugóra jár az agyunk, mindig egyet gondolunk. Lényeges kérdésben még sosem volt jelentős nézetkülönbség közöttünk.

Fordit.hu: Ritka, ha egy fordítóiroda sikeres a tolmácsolásban is…

Edit: Kifejezetten úgy hirdetjük magunkat, mint tolmácsiroda, mert Márta tapasztalatainak köszönhetően otthonosan mozgunk ezen a területen. Jelenleg árbevételben még a fordítás dominál, de arra törekszünk, hogy legalább felerészben tolmácsoljunk.

Márta: De persze nagyon nagy különbség van az ügymenetben. A tolmácsoláshoz nagy lélekjelenlét szükséges, nincs idő mindig mindennek utánanézni, hogy az eredmény tökéletes legyen. És ez nemcsak a tolmácsolásra, hanem a tolmácsolási munka szervezésére is vonatkozik. Gyorsan és jól kell csinálni mindent, nincs kecmec.

Edit: Nem érdemes különválasztani a fordító- és tolmácsirodát, hiszen a külső szakemberek és a megrendelők is gyakran azonos személyek. A szakemberek esetében egyébként szűkebb a közös halmaz. Jellemzőbb, hogy valaki sokkal inkább fordító, mint tolmács, vagy épp fordítva. A megrendelők viszont más a helyzet. Ahol például tolmácsigény van, ott szinte mindig felmerül némi fordítási igény is.

Fordit.hu: Cégvezetőként vállaltok fordítást vagy tolmácsolást?

Márta: Edit nagyon jól fordít, kiváló szakember válhatna belőle. Persze az számunkra sokkal értékesebb, ha a saját szakterületén marad, tehát a céggel foglalkozik. Én pedig nagyon ritkán tolmácsolok már, egyre kevesebb időm van az iroda vezetése és a családom mellett. Régebben egy héten akár négy-öt napot is tolmácsoltam,, most inkább kéthavonta vállalok egy-egy izgalmasabb megbízást.

Amikor gyerekeim lettek, átgondoltam, hogy milyen is lesz a jövőm. Ekkor jöttem rá, hogy a tolmácsolás nem az a szakma, amit két kisgyerek mellett úgy lehetne űzni, hogy mellette az ember még jó anyukának is érezhesse magát. A tolmácsolás nem 9-től 4-ig szokott tartani, sok kiszámíthatatlansággal jár. Ha elhúzódik egy megbeszélés, nem állhatok fel fél 4-kor, hogy nekem most mennem kell az óvodába. Az irodaalapítás a lehető legjobbkor jött nekem.

Fordit.hu: Több budai címre is emlékszem az irodátok kapcsán…

Edit: Igen, nemrég költöztünk a Gellérthegyről a Feneketlen tó mellé. Jó nekünk itt Budán. Mindketten Budafokon lakunk, így nem lenne okos húzás egy messzi kerületben irodát működtetni. De egy fordítóirodának nem is kell feltétlenül központi helyen lennie, nekünk pedig fontosabb az, hogy nyugodtan ki lehessen nyitni az ablakot, ne legyen zsizsegés. És legyen zöld!

Fordit.hu: Elég nagy az iroda…

Márta: Igen, nagyon kényelmesen vagyunk itt. Vigyázunk rá, hogy az iroda ne legyen olyan, mint egy hangyaboly. 5 állandó munkatárssal dolgozunk, ehhez jövünk még mi ketten.

Fordit.hu: Akárhol összefutunk, Mártát mindig körbeveszik a fiatal tolmácsok.

Márta: Ez a Lingua Park Klaszterhez kötődő tevékenység. Ezen belül megalakult a Jövő Tolmácsa munkacsoport, amelynek én lettem a szakmai vezetője. Az a célunk, hogy a hazai tolmácsképző intézmények hallgatóinak nyújtsunk gyakorlási lehetőséget. Kizárólag iskolai körülmények között szinte lehetetlen elsajátítani ezt a szakmát. Keresünk gyakorlati alkalmakat, ezeket meghirdetjük, megszervezzük. Ilyenkor természetesen együtt készülünk fel és utólag együtt értékeljük az eredményeket. Ma délután is jönnek hallgatók hozzám.

Edit: Fontos, hogy a kezdő tolmácsok tisztában legyenek azzal, hogy milyen elvárásokkal szembesülhetnek. Én csak érdeklődve figyelem ezt a munkát, de azt én is érzékelem, hogy milyen óriási fejlődésen esik át a gyakorlat néhány órája alatt az egyébként gyakorlatlan tolmács. Az elmélet, a gyakorlat és a mélyvíz között hatalmas szakadékok vannak egy pályakezdő számára, és mi ezek áthidalásában szeretnénk segíteni.

Márta: A hallgatók nagyon sokat tanulnak egymástól is. A nyelvi kompetenciákkal nem a mi dolgunk foglalkozni, de a tolmácstechnikákból sokat meg tudunk mutatni.

Fordit.hu: Megbecsülik a megrendelők a tolmács szakembereket?

Márta: Néha igen. De sokszor halljuk, hogy „Küldjenek át egy hölgyet!”… tehát vannak még a szakmával kapcsolatos tévhitek. Azon dolgozunk, hogy ezeket leépítsük. Ha a megrendelő végül egy magabiztos, tapasztalattal rendelkező tolmács szakemberrel találkozik, akkor gyorsan megváltozik a hozzáállása.

Fordit.hu: Sok a feszültség a fordítói szakmán belül. Ti ezt hogyan élitek meg?

Márta: A fordítók munkája sokszor elszigetelődést okoz, feszültségekhez vezet. És az is biztos, hogy az e-mailes kapcsolattartás miatt néha olyasmit írnak egymásnak a fordítók, amelyet nem engednének meg magunknak, ha szemtől szemben állnának. Ez sajnos természetes jelenség, amely ellen egyébként mi próbálunk aktívan is tenni. Mi szeretjük személyesen is megismerni a munkatársainkat, és bár a legtöbb esetben tudnánk évekig úgy dolgozni, hogy csak leveleket írogatunk egymásnak, előszeretettel szervezünk személyes találkozásokat, amelyek szakmailag és emberileg is hasznosak, 10-ből 10-szer jól sülnek el.

Edit: 10-ből 9-szer… Többségében ilyenkor kellemesen elbeszélgetünk, elmondjuk, hogy az iroda milyen támogatást tud nyújtani a munkához és ettől kezdve, amikor telefonálunk vagy e-mailt írunk, mindkét oldalon megjelenik egy-egy arc. A fordítókat tehát gyakran meghívjuk, de a tolmácsoknál ez a találkozó kötelező, hiszen csak olyan emberért vállalhatunk felelősséget, akit személyesen is ismerünk, szakmailag ajánlani tudunk. De ez fordítva is igaz, hiszen a megbízóink előtt a tolmács képviseli a cégünket, azaz bennünket.

Fordit.hu: Mi a véleményetek az árversenyről a fordítási piacon?

Márta: Harcolunk ellene, mint mindenki más. Ez mindenkit kellemetlenül érint a szakmánkban. Mi ritkán élünk az árleszorítás eszközével. Elgondolkoztató, amikor egy szabadúszó beszélgetés közben elmeséli, hogy ennek-annak az irodának bevállalt egy fordítást a szokásos árszintje feléért, kétharmadáért. Ezek után hogyan várhatja el, hogy legközelebb ne várják el tőle vagy kollégáitól ugyan azt az árat? Azt javaslom a szabadúszóknak, hogy legyenek mindig tájékozottak, ne szigetelődjenek el, tartsák a kapcsolatot egymással.

Fordit.hu: Tagjai vagytok a Lingua Park Klaszternek. Mit csinál a klaszter?

Márta: Csupa klassz szakmai dolgot. De erről inkább kérdezd Riesz Zoltánt vagy Urbán Miklóst.

Fordit.hu: Köszönöm a tippet, így lesz. Nincs verseny a klaszter tagjai, a fordítóirodák között?

Márta: De van, de bármilyen furcsán hangzik is, ez egy egészséges szakmai verseny. Segítünk egymásnak, együtt gondolkodunk és soha senkiben fel nem merül, hogy ki profitál ebből jobban vagy kevésbé. Közös az érdekünk, meg kell mutatnunk, hogy a fordítóirodák elegendő hozzáadott értékkel rendelkeznek ahhoz, hogy a szabadúszói árszint felett értékesíthessék a szolgáltatásukat.

Edit: Mi hiszünk abban, hogy a fordítóirodáknak sokkal többet kell nyújtaniuk a megrendelőknek, mint amit egy szabadúszó fordító egymagában kínálhat. A többirányú szakértelem, a rendelkezésre állás, a hatalmas kapacitás és a kiegyensúlyozott minőség mind olyan szolgáltatások, amelyek egy fordítóirodától elvárhatók. Mi is csak azóta hívjunk magunkat fordítóirodának, amióta irodához méltó szolgáltatásokat tudunk nyújtani.

(Az interjút Balázs Mártával és Balázs Edittel Bálint András készítette, 2011. decemberében, a fordit.hu Portré rovata számára)