Tündével a budapesti Oktogon kávézóban ültem le beszélgetni. Az általa alapított Villámfordítás Fordítóiroda a szomszéd háztömbben működik, ablakai a Teréz körútra néznek. (Frissítés: a Villámfordítás 2015-ben a 1131 Budapest, Babér utca 1-5. című Danubius irodaházba költözött - a szerk.). A 2007-ben alapított iroda mára a hazai fordítói piacot meghatározó cégek egyike, amely különleges ötleteivel hívja fel magára a figyelmet. A fair trade elveket valló vállalkozás a méltányos kereskedelmen nem csak az ügyfeleivel való viszonyát, hanem az alvállalkozóként dolgozó, szabadúszó fordítókból álló munkatársaival kialakított kapcsolatát is érti. A szakfordító-képzésekben meghívott előadóként is tevékenykedő szakember legutóbb a TranszFészek megvalósításával került a figyelem középpontjába. A co-working iroda a szakmai közösséget kereső fordítók számára kínál saját íróasztalt és friss kávét a városközpontban.

A 31 éves fordítóiroda-tulajdonos genetikusnak és természettudományi szakfordítónak tanult a Budapesti Corvinus Egyetemen. PhD-tanulmányai alatt, 2007-ben alapította a Villámfordítás Fordítóirodát. Az első évben egyszemélyes vállalkozásként működő irodához minden évben néhány új projektmenedzser csatlakozott, így épült fel a mai hatfős PM-csapat.

Fordit.hu: Milyen az új iroda?

Gál-Berey Tünde: Láttad a Facebookon? Ja igen, a fordit.hu adatlapunkon is meghirdettük a februári költözést. Csodálatos! A Király utcából indultunk 6 éve, az elmúlt hármat a Dob utcában töltöttük, végül a Teréz körúton kötöttünk ki. Nagyon élvezzük a rengeteg új négyzetmétert. És mint kiderült, az Oktogon környéke lépes méz a fordítóirodák számára: itt van mellettünk a Star, a Consell, a Reflex, sőt nincs messze az OFFI sem.

Fordit.hu: Nem zavar a konkurencia közelsége?

GBT: Ne viccelj (mosolyog), páratlanok vagyunk! De nem ezért nem zavar, sőt több okból is örülök a társaságnak és a fordítóirodák közelségének. Olyan ez, mint amikor megnyit egymás mellett két szórakozóhely: ahelyett, hogy megoszlana a közönség, inkább még többen jövünk. Tehát igazából nem egymás kenyerét esszük el, hanem jó szomszédként együtt építettünk járdát az ügyfeleinknek. Az Oktogon környéke mára valódi fordítónegyed. Jó itt!

Fordit.hu: Úgy látom, szereted a várost, sokat jelent számodra Budapest.

GBT: Ez így van, pedig gyüttment vagyok. Szatmárnémetiből származom, 89-ben, a határnyitás előtt 2 héttel szöktünk át. Egészen a Hajdú-Bihar megyei Polgárig jutottunk, ott jártam iskolába, gimnáziumba. Az egyetemet már Budán kezdtem, és ekkor ismerkedtem meg a fordítással. Nem csak a szakfordító órákon, hanem részidőben dolgozva egy fordítóirodában. Most inkább nem mondom, hogy melyiknél, de a legfontosabb az, hogy valószínűleg az ország legmodernebb irodája lehetett és a vezetőjétől rengeteget tanultam. Máig hálás vagyok azért, hogy ott lehettem.

Fordit.hu: Kiléptél és rögtön megalapítottad a saját irodádat?

GBT: Nem, az az iroda megszűnt, én pedig néhány évig szabadúszó fordítóként próbáltam megkeresni az egyetemi életre való pénzt. Már doktorandusz hallgatóként vágtam bele a saját iroda felépítésébe. Amikor az első munkatársaimat kerestem, akkor jöttem rá, hogy milyen sokfélét kell tudnia egy PM-nek, mennyire szerteágazó ismeretekre van szükség. Amikor bővül a csapatunk, minden alkalommal rádöbbenünk arra a banális igazságra, hogy 10 év tapasztalatot éppen 10 év alatt lehet megszerezni. A fordítóirodai projektmenedzser ráadásul csak abban hasonlít a multiknál dolgozó „általános” projektmenedzserre, hogy két lába van. És itt véget is ért a hasonlóság…

Fordit.hu: Ezek szerint elégedett vagy a csapatoddal.

GBT: Ravasz! (mosolyog) Olyan a természetem, hogy ritkán vagyok maradéktalanul elégedett. Ha van időm azon gondolkozni, hogy valami milyen jó, akkor rögtön eszembe jut, hogy lehetne még annál is jobb. De büszke az vagyok, annak az érzésnek őszintén át tudom adni magam. A csapatom is különleges, és a velünk dolgozó szabadúszó kör is az. Sokat tett érte mindkét fél, hogy ez így alakuljon, és erre vagyok a legbüszkébb. A fordítóink más irodákkal is dolgoznak, és tudom, hogy a legtöbb esetben elsőbbséget kapunk tőlük. Számítunk egymásra, és ez szinte mindig több mint a szükséges minimális munkakapcsolat.

Fordit.hu: Ti mit tettetek a jó viszonyért?

Figyelünk. Azon dolgoztunk az elmúlt években, hogy olyan precíz és gördülékeny legyen a munkamenet, mint a legmodernebb digitális fényképezőgép mechanikája, de mégis meglegyen a kézi beállítás összes lehetősége. A leges legfontosabb erőforrásunk a fordító szakember, úgyhogy így is tekintünk rá. Féltő gonddal és a tudás elismerésével. Ez most nyálasan hangzott, úgyhogy azt is elmondom, hogy átlagon felüli mértékű karakterárakat fizetünk, és azt is gyorsan. És ezért sokat is várunk.

Most fogjuk bevezetni az új elszámolási rendszerünket, amelyet egymás között csak 0+5-nek hívunk. Ez azt jelenti, hogy a munka elvégzése utáni nulladik napon, tehát még aznap jöhet a számla a fordítótól, amelyet legkésőbb az ötödik napon ki is fizetünk. Tudom, hogy ez végül is semmi különös, csak éppen korrekt és pontos. De aki vállalkozóként dolgozik, az tudja, hogy ez a 0+5 milyen kellemes érzés.

Fordit.hu: Ez már fair trade?

GBT: Igen. A méltányos kereskedelem nem mesebeli csodákat és misztikus marketinget jelent a számomra, hanem néhány egyszerű elv betartását. Hadd mondjak egy példát! Nézd meg, milyen viszonyban vagy a saját barátaiddal. Őszintén beszélsz, olyan programokat keresel, amelyet mindketten közel egyformán élveztek, és ha kapsz két mozijegyet egy jó filmre, akkor neki adod az egyiket. De így nem csak egy barát, hanem egy cég is tud viselkedni! Ehhez legyen korrekt, a másik fél előnyeit éppoly fontosnak tartsa, és ha lehetősége van, akkor ossza meg, amije van.

Ez, amiről most beszélek, ez a kisbetűs fair trade. A nagybetűs Fair Trade pedig a világméretű mozgalom, amely ezeket az elveket vallja, csinálja, dokumentálja és ellenőrzi. Mi ebben is benne vagyunk.

Fordit.hu: A fordítás központi szabályozása is fair trade?

GBT: Szerintem semmi köze a kettőnek egymáshoz. Az állami szabályozás és a monopolhelyzetbe hozott fordítóhivatal egyértelműen rontja a szakmánk általános színvonalát. Aki abból a bizonyos nyolcvanakárhányas minisztertanácsi rendeletből akar ma megélni, az valószínűleg a sötét középkorban érzi magát. Abba az irányba tereli ezt a kreatív szakmát, amerre jelenleg a magyar államigazgatás található. Vajon rámondanád, hogy egyszerre jó, gyors és olcsó? Vagy választanál ebből kettőt? Vagy egyet? Ugye, milyen szomorú az eredmény? Én igyekszem betartani ezt a középkori törvényt, de azt senki ne várja, hogy jó képet is vágjak hozzá. És a saját kreatív szakmámat a világon semmiért sem áldozom be. Mindenkinek joga van jónak lenni!

Fordit.hu: A szakfordító-képzésről mit gondolsz? A TranszFészek is beszáll?

GBT: A képzés szerintem egész jó színvonalú, és aminek nagyon örülök: egyre jobb! Az egyetemek többségében megvan a késztetés arra, hogy olyan hallgatókat toborozzanak, akik szakemberek szeretnének lenni, és olyan szakembereket lássanak el oklevéllel, akik majd jó pénzt tudnak keresni. Én gyakran megyek egy-egy órát megtartani a különböző intézményekbe és nagyon jó tapasztalatokat szereztem a hallgatókról. Egyébkén különösen a felnőtt fejjel fordítónak tanuló hallgatók között látok sok gyémántot. Innen kaptam az ötletet a TranszFészek megalakításához.

A TranszFészek egy közösségi iroda, ahol a fordító íróasztalt, friss kávét, nyugalmat kap. Ha kér, akkor tréninggel, tanáccsal és munkával is ellátják tapasztalt szakemberek, de ezeket nem kötelező igénybe vennie. Hozhatja a saját ügyfeleit, hátat fordíthat és bonyolíthatja a saját szabadúszó bizniszét, vagy rácuppanhat a Villámfordítás PM-jeire és lektorálást kérhet minden lépéséről: ez a fészeklakó saját döntése. Fizetni kb. havi 3 nap fordítási munkával lehet az irodai szolgáltatásokért. Pályakezdőket és tapasztaltabbakat is várunk, de mindkét kategóriában díjazzuk az önálló személyiségeket. Pályázni kell, sok a jelentkező, de még van hely.

(Az interjút Gál-Berey Tündével Horváth Hajnalka készítette, 2014. március elején, az Oktogon Bistro reggelije mellett, a fordit.hu Portré rovata számára.)

Hozzászólások (7)