Sipos Gabriella és Riesz Zoltán

fordit.hu: Bevezetésül elmondhatnátok, mi is az a klaszter.

Riesz Zoltán: Bűvös fogalom, én 7-8 éve találkoztam vele először, amikor azonnal megfogott benne az együttműködés érdekes formája. Én olyan alkat vagyok, aki állandóan az együttműködés formáit keresi, a cégen belül, üzletfelek között és általában az emberek között is. A klaszterben részt vevők egy közös cél érdekében összefognak, és - megőrizve önállóságukat - együttműködnek. Sütnek egy közös tortát, amelyet aztán együtt fogyasztanak el. De ez olyan torta, amelyet külön-külön nem tudnának elkészíteni, mert kell hozzá mindenkinek a saját specialitása. Nagyon szép és érdekes dolog ez.

Néhány régi kollégával elgondolkoztunk azon, hogy hogyan lehet ezt az elvet a mi nyelvi és kommunikációs témakörünkbe ágyazni. Így jött létre a LinguaPark klaszter. A gyakorlatban a nyelvészet, a fordítás és a megjelenítés érdekében tevékenykedő szervezetek együttműködését jelenti, a képzéstől egészen az elégedett ügyfelekig. Több fordítóképző szervezet tagja a klaszternek, de van gazdasági szolgáltató, pályázatíró szervezetünk is. A tagjaink között is keressük az innovatív lehetőségeket, szinergiákat.

A világ más tájain már a 15. században voltak klaszterek, Észak-Olaszországban a velencei kalmárok például már akkor össze tudtak fogni, és jelenleg az olasz nemzeti össztermék egyharmada kötődik klaszterekbe szerveződő vállalkozásokhoz.

fordit.hu: Milyen eredményekre vagytok a legbüszkébbek?

Sipos Gabriella: Három éve alakult a klaszter, két teljes évünk volt a működésre, és szerencsére ennyi idő alatt már megmutatkozott, hogy szép eredmények érhetők így el. Azokat a gyakorlati ismereteket tudtuk bevinni az oktatásba, amelynek a birtoklása feltétlenül szükséges egy fordító számára a szakmai életében. Így pályakezdőként könnyebben elhelyezkednek és már az oktatás során megismerkedhetnek egy-egy fordítóiroda működésével.

fordit.hu: Gyakran hallani, hogy Magyarországon nem könnyű együttműködést kialakítani.

RZ: Magyarországon az együttműködés nem megy mindig könnyen, sokszor úgy érzem, van benne egyfajta kényszeredettség. Például a mezőgazdasági szövetkezetek mintája miatt. Terheli ezt a fogalmat az MLM elmúlt évekbeli szárnyalása is, amely azt hirdette, hogy szervezz be magad mellé másokat, így majd nem kell dolgoznod.

A klasztertagok önkéntesen dolgoznak együtt, projekt alapon. Jó példa erre, hogy nemrég közösen indultunk egy európai tenderen, amely azóta pozitív elbírálásban részesült. Elég széleskörű igényeket támasztottak, így 3 klasztertagunk összefogott, mindenki beletette a saját specialitását és így együtt, közösen tudtunk pályázni. Megteremtettünk egy olyan lehetőséget, amely a klaszter nélkül nem lett volna adott a számunkra.

fordit.hu: Van valamilyen vezérelv, amely mentén a tagok szerveződnek?

SG: Univerzálisak vagyunk, se nem vertikálisak, se nem horizontálisak. Például a győri Audi gyár beszállítói is klaszterbe szerveződtek, alapítottak egy virtuális ipari parkot, de ott a tagok közel sem azonos súlyúak. Nálunk mindenki egyenrangú, és nem a gazdasági erejét, hanem a tudását, specialitását hozza be.

fordit.hu: A versenytársak nem zavarják egymást a klaszterben?

RZ: A klaszternek van egy munkaszervezete, amelyet azért hoztunk létre, hogy az információk és lehetőségek eljussanak mindenkihez. Ez úgy működik, mint egy non-profit társaság, bár természetesen itt a profit a cél. Például az eu-s tender esetében a munkaszervezet értesítette a tagokat a lehetőségről és vállalta az érdeklődő jelentkezők közötti koordinációt. Ha van egy ilyen lehetőség, akkor a klaszter munkaszervezete szervez egy találkozót, amelyen ismerteti a lehetőségeket és feltéteket, lehetővé téve, hogy mindenki el tudja dönteni, hogy az adott projekt érdekes-e vagy sem. A következő körben már csak azok maradnak, akik tevőlegesen is részt szeretnének venni. Nincs szavazósdi; nem lehet a más ötletét a szőnyeg alá söpörni. Ha valakit valami érdekel, akkor ő élvezi a klaszter támogatását. A munkacsoportba szereződők praktikusan felosztják egymás között a feladatokat és együtt állítják össze a pályázatot. Mindenki megőrzi a saját féltve őrzött üzleti titkait, de azért persze van egy bizalmi elv a tagok között, amellyel nem élnek vissza.

fordit.hu: Hogyan működik a szervezet?

SG: A klaszter munkaszervezete egy cég, konkrétan egy kft. Üzleti tevékenységet önállóan nem végez, a klaszter tagjai tartják el a tagdíjukból. Azért dolgozik, hogy a torta elég nagy legyen. Lehetőséget teremt. Úgy alkottuk meg, hogy semmiképpen ne lehessen részrehajló, mindig igazságos tudjon maradni. Én vagyok az egyetlen alkalmazottja, 23 tagunk van, és folyamatosan vannak új érdeklődők.

RZ: Azért azt is el kell mondanom, hogy a klaszter nem mindannyiunk számára csak az üzletről szól. Sokunk részéről ez részben missziós tevékenység is; szeretnénk valamilyen pluszt hozzátenni a környezetünkhöz. Ez elkötelezettség a részünkről, szeretnénk a nyelvhelyességért, nyelvművelésért, hagyományőrzésért, oktatásért is dolgozni. A tehetséggondozás is a terveink között szerepel.

fordit.hu: Egy szakfordító diák hogyan találkozik a klaszter nevével?

SG: Az oktatás minden szempontból a sor elején szerepel. Együttműködünk a fordítóképző egyetemekkel. A fordítási eszközök megszerzéséhez szerveztünk nagyon kedvezményes szoftver-licenszeket. Fontosnak tartjuk, hogy a hallgatók meg tudják szerezni a munkához szükséges eszközöket és az azok kezeléséhez kellő tudást.

A tolmács hallgatóknak gyakorlatokat szervezünk. Például konferenciákon vesznek részt tolmácsként, valódi felszereléssel. A hangjukat pedig egy gyakorlott szakember hallgatja, visszajelzést adva a tapasztalatairól. A gyakornok-lehetőségeket is szeretnénk közvetíteni, és ebben a fordit.hu is partner, készül a közös és konkrét megoldásunk erre.

RZ: Keressük az együttműködést. Nem a langyos vizet szeretnénk feltalálni nyolcadszor, hanem használni azt, ami már megvan. Ha az egyetemek képzik a hallgatókat, akkor arra kell törekedniük, hogy a szakmára felkészülten végezzenek. A gyakorlat lehetősége az első lépés a munkaerőpiac felé. Mindenki jól jár vele.

fordit.hu: A memoQ fejlesztője is a klaszter tagja. Ők adják a kedvezményes szoftvert?

RZ: Igen, csak a Kilgray a klaszter tagja, a Trados forgalmazói nem. Ennek ellenére a kiváló a kapcsolatunk és először a Trados szoftverrel szerveztük az akciókat. Aztán persze a memoQ-kal is. A klaszter nem zárt, sőt teljesen nyitott szervezet, mindenkivel szívesen együtt működünk, akár alkalmilag, akár rendszeresen. De akinek a fordítás a fő profilja, annak érdemes belépnie, mert belekerül abba az információáramba, ami a szervezeten belül zajlik, így több lehetőséghez jut.

fordit.hu: Az információáram hogyan működik a gyakorlatban?

SG: A legfontosabb a levelezőlistánk, amelyre minden tag feliratkozhat. Én állok szolgáltatóként a központban, küldöm az információkat. Mindenki elfoglalt, szeretnek az emberek először levélben egyeztetni, hol közvetlenül, hol a központon keresztül. Aztán ha úgy alakul, szervezünk személyes találkozókat. Én mindig elérhető vagyok, bárki fordulhat hozzám. Mostanában például a tolmácsok gyakorlatának bonyolítása adja a legtöbb munkát: szeretnénk online közvetíteni akár több száz fős hallgatóságnak a konferenciák fordítását, amelyet a gyakornokok végeznek. Ez aztán igazán élesben megy majd a gyakorlatozás.

A klaszter munkaszervezete, amelyet a legaktívabb tagok alkotnak, gyakran összeül. A klaszter menedzsereként én mindenben a kezük alá dolgozom. Szervezem a munkacsoportok tevékenységét, mozgásban tartom az ügyeket.

fordit.hu: Mivel szoktak megkeresni?

SG: Egyetemekről keresnek gyakran, hogy szerezzünk számukra kedvezményes CAT szoftvert. Vagy tartsunk egy órát a szakfordító-képzésben valamilyen gyakorlati témáról. Ilyenkor valamelyik tagunk szokta vállalni a feladatot, ingyen, lelkesedésből. A céges működésbe vezetjük be a hallgatókat. Ezek inkább interaktív vörksopra hasonlítanak, mint tanórára, és névjegycserékkel végződnek.

fordit.hu: Saját, független képzést nem indít a klaszter?

RZ: Gondoltunk rá, hogy a klaszter képzéseiből valamilyen oklevelet vagy bizonyítványt adjunk ki. Ennek akkor lenne értelme, ha ez valamilyen elismert „jogosítvány” lenne. De ezen még sokat kell dolgoznunk.

fordit.hu: Van rendszeres gyűlés?

SG: Évente egyszer tartunk hivatalos taggyűlést, hiszen gondolnunk kell a vidéki tagjainkra is. Viszont sokkal gyakrabban találkoznak a munkacsoportjaink. Azoknak az embereknek érdemes beszélgetnie, akiknek azonosak a témáik és közösek a céljaik, és ők jutni is szoktak valamire. Egyszerre mindenki számára nehéz közös témát találni.

RZ: A munkacsoportok gyakran összegyűlnek és olyan témákkal foglalkoznak, mint például a terminológia fejlesztése, az tenderek, a gyakornoki program. Akit ez nem érint, azt nem rángatják oda. Tartózkodunk a formális rendezvényektől, a felesleges protokolltól.

Klasztergyűlésen

fordit.hu: Vannak hasonló szervezetek még az országban?

RZ: A Magyarországi Fordítóirodák Egyesülete és a Magyar Fordítók és Tolmácsok Egyesülete elsősorban érdekvédelemmel foglalkoznak. Előfordul, hogy egy-egy témában együtt dolgozunk. Nálunk csak olyanok vannak, akiknek van kapacitása a munkában való részvételre. Az MFE-nek sok olyan tagja is van, akiknek szüksége van egy szervezetre, például használni szeretnék a logót, vagy egyéb, jobbító szándékból belépnek. Az MFTE is hasonló elven működik. De nehéz is úgy dolgozni, hogy a kis bt-ben működő, egyedül vállalkozó emberek és a több százmilliós vállalkozások is egyetlen szervezetben tömörülnek, hiszen a tagoknak így rendkívül eltérőek a problémáik és a céljaik.

fordit.hu: A klasztertagok a nagyobb fordítóirodák közül kerülnek ki?

SG: Nincs ilyen szabály, csak az számít, hogy legyen közös témájuk. Egyéni fordító tagja nincs a klaszternek, pedig nem hiszem, hogy van olyan fordítóiroda, amelyik ne venné igénybe a szabadúszók szolgáltatatásait. De a klaszter a szabadúszók előtt is nyitva áll, számíthatnak a segítségére. Nem kell feltétlenül tagnak lennie valakinek ahhoz, hogy kapcsolatot kereshessen velünk, nem az számít.

Sipos Gabriella

fordit.hu: A klaszter elősegíti a tagjai szakosodását? Megengedheti magának egy klasztertag, hogy a komplex fordítás helyett egy részterületre fókuszáljon?

RZ: Volt példa arra, hogy egy konkrét feladat során ez előfordult; az egyik iroda átengedett tevékenységeket egy másiknak a hatékonyabb munka érdekében. Ez valószínűleg többször megtörténik majd a jövőben is, de nem hiszem, hogy a tagok tartósan hajlandók lennének kompromisszumokra. Csak akkor intézményesülhet ilyesmi, ha komoly és hosszú távú üzleti előnyök származnak belőle. Nálunk minden munka az előnyök megszerzéséért folyik: a céges tagok a nyereségüket szeretnék növelni, a képző intézmények pedig a diákjaik számát, hosszú távon pedig a hírnevüket. Erre természetesen mindenkinek áldoznia kell.

SG: Nincsenek olyan szabályok, hogy milyen rendező elv mentén fogjanak össze a tagok. Talán ebben is különbözünk más szervezetektől: nálunk nem merevek a tevékenységek keretei, inkább mindig az aktuális kihíváshoz alakulnak.

fordit.hu: Milyen problémákkal szembesülnek a fordítóirodák, amelyeket az összefogás megoldhat?

RZ: Általános probléma a pályázatokon való indulás, amely önállóan a kis irodáknak nagyon nehéz, másokkal összefogva viszont lehetővé válik. Az összefogás után az irodák komoly gazdasági súlyt képviselnek, fel tudják mutatni azokat az erőforrásokat, tapasztalatokat, referenciákat, mint a legnagyobbak. Az ilyen formációk lehetnek alkalmiak, műhelyként vagy munkacsapatként is formát ölthetnek, de kaphatnak konzorciális keretet is.

fordit.hu: A hazai fordítóirodák nemzetközi összehasonlításban kis méretűnek számítanak. Mi az oka, hogy nem alakulnak ki magyarországi központú fordító multik?

RZ: Szerintem ennek a hagyományainkban keresendő okai vannak. Itt mindenki szabadúszókat foglalkoztat, alkalmi megbízásokat ad. Nem jellemző, hogy a fordítók alkalmazotti státusban lennének. Például ha egy fordítóirodában 10 ember dolgozik, akkor az a gyakorlatban sokszor 10 projektmenedzsert jelent, akik több száz szabadúszóval tartják a kapcsolatot. Keveseknek van annyi megrendelése, hogy fix állást kínálhassanak a fordítóknak.

Ennek a másik oldala, hogy a szabadúszók is több irodával tartják párhuzamosan a kapcsolatot. Ilyen gazdasági szerkezettel nem alakulnak ki nagy létszámmal működő cégek. Amúgy ma már a világ fordítóirodái is ebbe az irányba haladnak. A kis cégek növekedésnek indulnak, és amikor elérnek egy bizonyos létszámot, például a 30 főt, akkor elkezdenek azon gondolkozni, hogyan lehetnének még hatékonyabbak. A döntő kérdés mindig az, hogy az adott csapatnak mekkora a potenciálja, mekkora a munkakapacitása.

Riesz Zoltán

fordit.hu: Érezhető a fordítás piacán valami áttörést hozó trend érvényesülése mostanában?

RZ: Most a gépi fordításra tekintenek várakozással, épp úgy, mint néhány évvel ezelőtt a fordítási memóriáktól várta mindenki az áttörést. Az ilyen trendeket mindig félelem és szkepticizmus is övezi. El kell fogadnunk, hogy a hatékonyság döntő szempont az üzletben, ezért természetes folyamat, ha minden új technológiától újabb és újabb előnyöket várunk. Felgyorsulnak a termékciklusok, egyre több fordításra van szükség, egyre inkább építenünk kell a korábban elkészült szövegverziókra. Ez már csak csoportmunkában valósítható meg, nincs idő a hagyományos, komótos, egyéni munkavégzésre. A gépi fordítás ebben is segít – és talán már kevésbé tekintenek mumusként rá. De aki kicsit is foglalkozott már a témával, az tudja, hogy a gépi fordítás messze nem pótolja a fordítók és nyelvészek kreatív munkáját.

Van jobb minőséget adó gépi fordítás, mint a Google Fordító. Azok a megoldások emelkednek ki a sorból, amelyek ellenőrzött memóriákra épülnek, elsősorban szűkebb szakterületeken. A szépirodalom gépi fordítására még nagyon sokáig fogunk várni.

fordit.hu: Van olyan, hogy valakit nem fogad be a klaszter?

SG: Nincs, mindenki számára nyitottak vagyunk. De eleve csak azok keresnek bennünket, akikben megvan a hajlandóság az együttműködésre. Csak a tagok nyitottságán múlik, hogy jutunk-e valamire.

RZ: A közös pontokat keressük, szinte mindenkivel tudunk együtt dolgozni. Egyszer egy pályázaton dolgoztam és Zalában egy kis faluban találkoztam egy 8 általánost végzett cigánylánnyal, akivel beszélgetésbe elegyedtem. Tőle tanultam egy fontos dolgot, ami azóta is gyakran eszembe jut. Azt javasolta, hogy kérjek meg valakit, hogy mondja el 10 kívánságát. Kérdezzek meg másokat is, romát, magyart, külföldit, hazait, tanultat, képzetlent – bárkit kérdezhetsz: a listán 8 kívánság mindig azonos lesz. És tényleg! Akkor értettem meg, hogy mennyire fontos, hogy ne azt a kevés dolgot keressük, amelyben különbözünk, hanem azt a sokat, amelyben egyet értünk. A 8 közös pontot.

(Az interjút Bálint András készítette, 2012. április közepén, a fordit.hu Portré rovata számára.)

Hozzászólások (1)