A probléma nagyobb annál, mint aminek eleinte tűnik, hiszen ilyenkor sajnos nemcsak a munkabértől esik el az áldozat. A fizetési késedelem miatt először a behajtással vesződik a bajba került fordító: leveleket ír, telefonál, újra telefonál. A kiállított számlája után először megfizeti az áfát, később az adót is, és talán még a könyvelőjének a bevallás-módosítás díját is. Megalázó helyzet!

Csodatévő ellenszerről nem tudok, de néhány tapasztalatot szeretnék megosztani, amelyekkel csökkenthető a nemfizetés kockázata. Az általános tanácsokat (minden részlet tisztázása, internetes utánanézés, céginformációk ellenőrzése) már nem is említem, ezek sajnos 2012-ben maguktól értetődőek. Fontos viszont, hogy ha valaki új megrendelőnek dolgozik, akkor az első alkalommal figyeljen az összes (egyébként jelentéktelennek tűnő) részletre.

Intő jelek:

1. A gyanús megrendelők gyakran az üzleti élet más területén is összeszedetlenek, a fordításra „az utolsó pillanatban” van szükségük, csak kompromisszumokkal tartható határidőt megszabva. Ha máshol csúsznak, akkor a lehet, hogy a fizetéskor is fognak.
2. Ha a céges megrendelő „nem siet” a saját céges adatainak megadásával, akkor valószínűleg nem akar számlát, sőt, talán már ekkor tudja, hogy nem szeretne fizetni.
3. Ha a magánszemély megrendelő nem szeretné pontosan tisztázni a fizetési feltételeket, akkor az valószínűleg nem a kíváncsiság hiánya, hanem nemtörődömség.

Összefoglalóan: minél több valós adatot kap a fordító a megrendelőtől és minél inkább úgy látja, hogy a munka ténylegesen érdekli a megrendelőt, annál kisebb a valószínűsége a csalódásnak.

A tanácsaim:

1. A teljes fordítandó szöveg ismeretében állapodjon meg fix összegben, lehetőleg forrásnyelvi karakter szerinti elszámolás alapján.
2. Ne csak a munka menetét tisztázzák előre, hanem a fizetés módját és idejét is. Ha ebben a megrendelő nem partner, akkor tűnődjünk el azon, hogy vajon miért nem.
3. Ha először dolgozik egy (kissé gyanús) megrendelőnek és kis összegről van szó, akkor kérje előre a fordítási díjat. Ha nagyobb a munka, akkor kérjen 50%-ot előre, a többit pedig az átadáskor. Természetesen a már ismert megrendelőivel ezt nem érdemes eljátszania.

A fordító „akadékoskodása” a megrendelők néhány %-át elriasztja, de igen valószínű, hogy épp azokat, akikkel később probléma adódna. Akinek az a szándéka, hogy jó munkát végeztessen és azt ki is fizesse, nem érzi majd kellemetlennek a tisztázó kérdéseket/kéréseket. Ha arra gondolunk, hogy mennyi munka adódik az utólagos behajtással, az elhúzódó ügyekkel, a be nem fizetett számlákkal, akkor egészen más színben látjuk majd az elriasztott megrendelőt.

Fizetési meghagyás

Ha már megtörtént a baj és behajthatatlanná vált egy munkadíj, akkor érdemes megfontolnia a fizetési meghagyás kibocsátását. Ezt ma már közjegyzők vagy teljes körű szolgáltatók segítik, 10-30 000 Ft költséggel, amelyet meg kell előlegezni (de ez is behajtható a tartozó félen). Egy írásban, akár e-mailen megrendelt, átadott, átvett munka esetén kevés megrendelő kockáztat meg egy polgári pert, amelyet idővel úgyis elveszítene. A befogadott számla és a postai felszólító levél birtokában a fizetési meghagyás szinte bizonyosan eljuttatható a végrehajtási szakaszba. De nagyon remélem, hogy keveseknek kell eddig jutniuk.

A fordit.hu-hoz beérkező ajánlatkéréseknél az ügyeletes szerkesztő mindig ügyel az intő jelekre és lehetőség szerint ellenőrzi az ajánlatkérőt, azonban néha ez nem elegendő. Nagy segítség lenne a fordításból élők számára, ha a fordítók megosztanák egymással tapasztalataikat (akár a visszajelzések oldalán, akár a fórumban) és megakadályoznák, hogy többen is beleessenek ugyanabba a csapdába. És még egy utolsó gondolat: minél több a visszaélés a fordítók bizalmával, annál nagyobb becsben érdemes tartani az ismert, korrekt, visszatérő megrendelőket.

Bálint András
vez. szerk.
www.fordit.hu
 

Hozzászólások (24)