Összefoglaló

This session offers a toolkit for aspiring remote interpreters, packed with practical information on how to get started: how does remote interpreting work, what tools and equipment are required, settings and contexts of application.

We will compare the most popular online platforms in terms of work environment, usability, and technical support. By analysing and weighing the pros and cons of different scenarios, participants will get a better idea of what they need to start out and succeed as remote interpreters.

To conclude, we will deep dive into the “dark side” of remote interpreting and reflect upon some critical but necessary questions regarding the (not so) remote future of our profession.

Alice Bertinotti is an Italian conference interpreter working with English, French and Spanish. She set up her interpreting and translation business in 2012, after a traineeship at the Information Technology Support Unit of the European Parliament.

A member of Assointerpreti and AITI, Alice received her MA in Conference Interpreting and Translation Studies at the University of Leeds. She specialises in technical domains – such as IT, medical technology and robotics – and enjoys exploring new apps and software. Alice also delivers workshops on terminology and digital tools for interpreters and translations, in cooperation with national industry associations.

In her spare time, Alice tweets about geeky stuff and life in the booth (@AliceCLG). She’s also on LinkedIn.

Előadó: Alice Bertinotti
Az előadás eredeti címe: A (not so) remote future for interpreting
Helyszín, időpont: Bologna, 2019.05.1-3.

A BP Translation Conferences rendezője, Bán Csaba a fordit.hu-val való együttműködés keretében idén felajánlotta, hogy a BP19 rendezvényen elhangzott előadásokat a fordit.hu is közvetítheti a tagjainak. Köszönjük!

Dr. Beták Patrícia egyetemi oktató a BME Tolmács- és Fordítóképző Központjában tartott 'Szövegelemzés-szövegfeldolgozás anyanyelven' című tantárgyának lelkes hallgatói feldolgozták a fordit.hu-n megjelent angol nyelvű előadások videóját, és magyar nyelven összefoglalták az egyes előadók gondolatait, elérhető téve így az előadások tartalmát nem angolos kollégáknak is. A 14 prezentáció egyike olvasható ebben a cikkben. Jó böngészést mindenkinek!

A projektben részt vevő hallgatók: Bősz Éva, Endrész Kitti, German Nadine Vanessa, Köllner Zsófia, Rácz Júlia, Vas Réka Patrícia, Wintermans Mónika.

Alice Bertinotti: A tolmácsolás (nem túl távoli) jövője

Alice Bertinotti előadásának témája a technikai fejlődés hatása a tolmácsolásra, mint szakmára, valamint a távtolmácsolás előnyei és hátrányai. Előadása kezdetén Bertinotti elismerte, hogy igazi „kockaként” érdeklődik a technika és a robotok iránt, és mivel ő maga is konferenciatolmácsként dolgozik, nagyon izgalmasnak találja ezt a témát.

A távtolmácsolásról először egy e-mailből értesült, amelyben kétnyelvűeknek ajánlottak munkát. Azt írták, hogy nincs szükség hozzá tapasztalatra, csupán wifire és egy munkaeszközre. Miután több ilyen e-mailt is kapott, Alice úgy döntött, utánajár a dolognak: tudni akarta, hogyan működik a távtolmácsolás, és milyen infrastruktúra szükséges hozzá. Gyors internetes kereséssel kiderítette, hogy bizony a tolmácsolás ezen változatához is elengedhetetlen a szakképzettség és a tapasztalat, valamint komoly technikai háttér is szükséges hozzá, nem elég a Skype-ot letölteni. Jó hír azonban, hogy bizonyos helyzetekben, például vészhelyzet esetén, a távtolmácsolás életeket is menthet. Például valamilyen katasztrófahelyzetben a tolmácsnak nem kell a helyszínre utaznia, biztonságos helyről is elláthatja feladatát, esetleg egymástól távol élő orvosok könnyebben konzultálhatnak egy-egy ritka betegségről. De vajon lehet-e a távtolmácsolás ugyanolyan minőségű, mint a hagyományos tolmácsolás? És ha igen, mi szükséges hozzá?

Hogy ezekre a kérdésekre választ adjon, Bertinotti utánanézett a távtolmácsolás történetének, és igencsak meglepte, hogy az első ilyen irányú próbálkozás még 1973-ban történt. Az Ausztráliában végzett kísérlet során telefonon keresztül távtolmácsoltak, így azonban a beszélők nem láthatták egymást, ami meglehetősen nagy hátrányt jelentett. 1978-ban az ENSZ Buenos Airesben rendezett egy olyan konferenciát, amelyen a tolmácsok egy része helyben, másik része pedig New Yorkból dolgozott, így a résztvevőknek lehetősége nyílt a helyben végzett tolmácsolást és a távtolmácsolást is hallgatni. Visszajelzéseik alapján nem volt különbség a kettő minősége között, a távolról dolgozó tolmácsok azonban arról számoltak be, hogy számukra ebben a formában sokkal stresszesebb volt a munkavégzés. 1982-ben Bécsben már műholdkapcsolatot használtak a feladathoz, a tolmácsok pedig a konferenciával szomszédos teremből dolgoztak. A kísérlet sikeresnek bizonyult: úgy tűnt, a technika fejlődik, a tolmácsokra munka közben nehezedő stressz azonban nem csökkent.

Ma már egyre elterjedtebb a távtolmácsolás, az Egyesült Államokban például leginkább jogi területen alkalmazzák, mivel sokszor nehéz olyan tolmácsot találni, aki az adott területre szakosodott, pont a szükséges nyelvekkel dolgozik, és a közelben is van. Bertinotti kutatásai alapján arra jutott, hogy népszerűsége ellenére a távtolmácsolás meglehetősen zavaros, és bár számos ügynökség és tolmács kínál ilyen szolgáltatást, nincsenek teljesen tisztában a fogalmakkal. A távtolmácsolásnak ugyanis több típusa is van. Van, hogy a tolmács látja a résztvevők egy részét vagy egészét, például videókonferencia esetében, de az is előfordulhat, hogy nem látja őket. Előfordulhat, hogy a tolmács helyben, egy videókonferencia egyik résztvevőjénél tolmácsol, de olyan eset is lehetséges, amikor egy online konferencia különböző nyelveket beszélő résztvevői között egyszerre több konferenciatolmács közvetít, hogy mindannyian hozzá tudjanak szólni a beszélgetéshez. Akár az is lehet, hogy a konferencia résztvevői egy helyen vannak, csak a tolmács dolgozik távolról. Bármelyik típusú távtolmácsolásról van is szó, a kiváló kép- és hangminőség elengedhetetlen feltétel.

Manapság gyakoriak a rövid, 15-20 perces workshopok, céges értekezletek, és ha ezeken tolmácsra van szükség, természetesen sokkal egyszerűbb a távtolmácsolást választani. Hasonlóképpen jó megoldás lehet a távtolmácsolás olyan eseményeken, amelyeken több előadó vesz részt, akik különböző nyelveken szólalnak fel az eseményen. Mindez tehát rendkívül egyszerűnek és praktikusnak tűnik, nem szabad azonban megfeledkeznünk a tolmácsok munkakörnyezetével kapcsolatos kérdésekről sem. A szinkrontolmácsolás az egyik legbonyolultabb feladat, melyet az emberi agy képes elvégezni, ezért el kell gondolkodnunk, melyik megfelelőbb számukra: egy olyan irodából vagy központból dolgozni, ahol technikai segítséget kaphatnak és hangszigetelt teremben dolgozhatnak, vagy az otthoni fotelből teljesíteni a megbízást, cicával az ölükben és bögrével a kezükben. Vegyük számba azt is, hogy egy otthonról egyedül dolgozó tolmácsnak nem áll rendelkezésére szakképzett technikai segítség, mindent magának kell megoldania. Bár a technika működését sokszor magától értetődőnek tartjuk, mégis bármikor előfordulhat, hogy baj van az internetkapcsolattal vagy valamelyik eszközzel. Rendkívül fontos az is, hogy a tolmácsok megfelelő technikai felszereléssel dolgozzanak, például olyan jó minőségű fejhallgatóval, amely megvédi őket a halláskárosodástól.

Bertinotti beszámolt a tolmácsolás tolmácsok egészségügyi állapotára tett hatására irányuló kutatásokról is. Végeztek optikai vizsgálatot, vizsgálták a tolmácsok hangképző szerveit, a vérnyomást, a kortizolszintet, az esetleges hátfájást. Az eredmények orvosi szempontból jók voltak, ebből arra következtethetünk, hogy a távtolmácsolás nincs különösebb hatással az emberi szervezetre, a tolmácsok mégis egyöntetűen fáradtságra, stresszre, valamint alvási nehézségekre panaszkodtak. Távtolmácsolás közben sokszor kiszolgáltatottabbnak érzik magukat, úgy érzik, nem tudják kontrollálni az eseményeket. A távtolmácsolás valószínűleg olyan hatást gyakorol az agyra, amely nem mérhető, Bertinotti azonban kíváncsi természeténél fogva rögtön saját magán akarta tesztelni a dolgot. Általában 30 percet dolgozik egyhuzamban, de a távtolmácsolás során azt tapasztalta, hogy még a jó munkakörülmények ellenére is 20 perc után nagyon elfáradt. Így hát ezek után arra kereste a választ, hogy hogyan lehetne ezen javítani?

Szerinte az egyik legfontosabb dolog, hogy olvassunk többet a témáról. Rengeteg tolmácsszervezet kutatja ezt a területet, így a tájékozódni vágyók bőven találhatnak olvasnivalót a témában. Mielőtt valaki elvállal egy távtolmácsolási megbízást, nem árt információt gyűjtenie, és alaposan át kell gondolnia, hogy milyen vészhelyzetek fordulhatnak elő, és olyankor mi a teendő. Például mi történik, ha valami elromlik, leáll a számítógép, vagy az ügyfelek nem hallják a tolmácsot? Kinek a hibája és kinek a felelőssége? Bertinotti szerint a tolmácsnak nem kell felelősséget vállalnia a technikai problémákért, és mindig rendelkezésére kellene állnia szakértő segítségnek. Azt javasolja a tolmácsoknak, hogy saját maguk és pozitív megítélésük érdekében dolgozzanak ki egy szabályzatot, amely például technikai gond esetén felmenti őket a felelősség alól, és azt fogadtassák el ügyfeleikkel. Munkájuk minőségének biztosításához az is fontos, hogy jól tudják kezelni a felületet, amelyen a távtolmácsolást végzik, ezért érdemes érdeklődni arról, hogy ezek a platformok kínálnak-e valamilyen továbbképzést. Bertinotti arra is felhívta a figyelmet, hogy távtolmácsolás esetén különösen fontos az alapos felkészülés, például a tolmácsnak mindenképpen előre meg kell szereznie az előadó prezentációját.

Ha ez mind megvan, akkor szót kell ejteni az eszközökről is. A távtolmácsoláshoz számítógép vagy laptop használata javasolt, az okostelefon vagy tablet nem megfelelő. Jól jöhet egy második képernyő is, hogy a tolmács láthassa a beszélőt, és mellette a prezentációt is. Elengedhetetlen a kiváló minőségű headset, és fontos, hogy mindenből legyen tartalék. Bertinotti tanácsa a tolmácsoknak, hogy legyen kéznél egy érintőképernyős eszköz is, amelyen például a szakkifejezések között keresgélhetnek tolmácsolás közben, ugyanis a mikrofon a gépelést is felerősíti, és ez zavaró lehet a közönség számára. A távtolmácsolási felületeken általában van chatablak, ahol a tolmácsok egymással, a technikussal vagy esetleg az előadóval léphetnek kapcsolatba, Bertinotti azonban azt javasolja, hogy ezt csak akkor használjuk, ha nagyon muszáj, mert eltereli a figyelmet.

Előadása befejezéseként Bertinotti arra kérte a közönséget, hogy gondolkodjanak el a távtolmácsolás jövőjéről. Mivel még csak most van kialakulóban, most van lehetőségünk formálni, alakítani, ezért a mi felelősségünk, hogy milyen irányba fejlődik a jövőben. Lehetséges, hogy a távtolmácsolás egy applikáción egy kattintással megrendelhető szolgáltatás lesz, a tolmácsok pedig képernyőt bámuló robotokként fognak dolgozni? Akarjuk-e minden helyzetben a távtolmácsolást választani, vagy csak a szükséges esetekben? Bertinotti szerint a tolmácsolás is olyan kommunikáció, amely emberek között zajlik, a tolmácsok pedig szeretnek emberekkel dolgozni, ezért nem válhatnak egy alkalmazás részévé. Mivel az előadót nagyon érdekli a tolmácsolás jövője, valamint az, hogy hogyan használhatjuk okosan a távtolmácsolást, tovább folytatja kutatását ezen a területen.

A magyar nyelvű összefoglalót készítette: 

Bősz Éva,
fordítóképzős hallgató

Hozzászólások (0)