Mi történik, ha a fordító vagy tolmács hibát vét?

2022. március 8.

Szerzőnk a jogi szakfordítók és szaktolmácsok polgári jogi felelősségét kutatja: megvizsgálja, hogy mi történik, amikor egy fordító vagy egy tolmács téved a munkája során.

A nemzetközi kapcsolatok széles skálájával találkozhatunk nap mint nap. Ezek egyaránt megtalálhatóak az egyes emberek életében és a különböző államszervezetek, társaságok, egyesületek munkájában is. A fordítók és tolmácsok sokat dolgoznak azért, hogy az említett nemzetközi kapcsolatok jól működjenek. A szakterületek azonban szerteágazóak és sokszor az idő is kevés egy-egy feladatra. Ezek a tényezők alapozzák meg a TDK kutatásom és szakdolgozatom témáját, amely a jogi szakfordítók és szaktolmácsok polgári jogi felelőssége. Kutatásomban objektív módon vizsgálom, hogy mi történik, amikor egy fordító vagy egy tolmács téved a munkája során.    

A 21. században már általánossá vált, hogy egy országban számos eltérő állampolgársággal rendelkező és idegennyelvet beszélő ember él. Ez így van Magyarország esetében is. Az említett személyek hosszabb-rövidebb ideig tartózkodhatnak hazánkban, vagy végleg itt telepednek le. Mindkét esetben gyakran előfordulhat, hogy olyan szituációkban találja magát a külföldi személy, amelyben fordítóra vagy tolmácsra van szüksége – nem beszél egyáltalán, vagy a helyzethez megfelelő mértékben magyarul, esetleg hivatalos fordításra van szüksége.

Ilyen életeseményekre a legkézenfekvőbb helyzetektől a legkomolyabbakig találhatunk példát. Házasságkötés, válás vagy munkavállalás esetén szükség lehet külföldi dokumentumok magyarra fordítására. Egy szerződés megkötésekor pedig fontos, hogy az összes szerződő fél tudja, mit ír alá. 

Az anyanyelv használatához való jog hazánkban minden hatósági eljárás esetén biztosítva van. Tovább haladva a komolyabb – és szerencsére ritkább – szituációk felé: a büntetőeljárás során is joga van a külföldi személynek ahhoz, hogy az anyanyelvét használhassa. Akár tanúként, sértettként vagy terheltként vesz részt abban. Amennyiben erre kerül sor, ezt a jogát a büntetés-végrehajtási intézet is köteles biztosítani számára. 

A globalizáció természetesen hazánk jogi szabályozására, a gazdaságra és az üzleti életre is nagy hatással van. Magyarország számos nemzetközi szerződést írt alá, illetve a magyar állampolgárokra több, az Európai Unióból eredő szabály is vonatkozik. A nemzetközi szerződések megszövegezése, illetve az uniós rendeletek és irányelvek megalkotása sem lenne lehetséges a tolmácsok munkája nélkül.

Fontos, hogy egy jogállamban a jog megismerhető legyen. Ennek megfelelően lehetővé kell tenni, hogy az érintettek, érdeklődők megismerhessék és megérthessék ezen szerződések és rendeletek, irányelvek tartalmát. Ezért mindegyik dokumentumot le kell fordítani magyarra (és mindegyik uniós nyelvre).

A hazánkban biztosított szerződési szabadságba beletartozik a partnerválasztás szabadsága is. Ebből következik, hogy akár magánszemély, akár gazdasági társaság külföldi szervezettel is köthet megállapodást. Természetesen vannak esetek, amikor a szerződő felek olyan idegennyelvismeret birtokában vannak, ami nélkülözi nyelvi szakemberek közreműködését. Mindazonáltal, számtalan esetben könnyíti meg a tárgyalást egy tolmács munkája, majd pedig az egy nyelven megírt szerződést a fordítónak köszönhetően olvashatja el a szerződő partner az anyanyelvén, és győződhet meg róla, hogy az ő akaratának is teljes mértékben megfelel.

Az ismertetett példák is szemléltetik, hogy a fordítók és tolmácsok munkája a legtöbb esetben nélkülözhetetlen. A kutatásom témája speciális, hiszen a nyelvi közvetítést a hatósági eljárások, illetve jogi dokumentumok esetében vizsgálja.  Ez alapvetően két lényeges körülményt vet fel: a jogi végzettség szükségességét és a fokozott felelősséget.

Magyarországon vannak fordítók és tolmácsok, akik jogi végzettséggel rendelkeznek, vagy pedig elvégezték a jogi szakfordító vagy szaktolmács képzést. Ez utóbbira csak néhány éve van lehetőség hazánkban. A jogi szaktudás nem kizárólag a szakkifejezések tudását jelenti, hanem a különböző országok jogintézményeinek egymással való megfeleltetésének ismeretét is magában foglalja. Országunkban sokan jogi végzettség nélkül járnak el a jogi eljárások és dokumentumok nyelvi közvetítésekor. Ebben az esetben az egy-egy szakterületen kialakult több éves, évtizedes tapasztalat adhat szakmai alapot. 

Fokozott felelősség alatt pedig azt értem, hogy a jogi szakfordítók és szaktolmácsok gyakran alá-fölé rendelt személyek, szervek között közvetítenek. Továbbá, egy eljárás során végbemenő tévedés súlyosabb következménnyel járhat az idegennyelvet nem beszélő, a nyelvi szakemberben bízó személy számára, mintha egy regényben fordítanak félre valamit. Egy szerződés teljesítésére is kihatással lehet egy-egy hibásan lefordított szakszó vagy jogintézmény.

Mi történik, ha a fordító vagy tolmács hibát vét?

A kutatásom célja objektív módon vizsgálni, hogy milyen következményekkel, jogkövetkezményekkel jár, ha a nyelvi közvetítés során hiba, félreértés történik. Kérem, amennyiben fordítóként vagy tolmácsként dolgozik, az alábbi kérdőívek kitöltésével segítse munkámat:

Fontos, hogy minden fordító és tolmács válasza sokat jelent számomra, nem csak a jogi szakfordítók és szaktolmácsok válaszai. Hálásan köszönöm a segítségét!

Dávid Dorottya Éva
Pázmány Péter Katolikus Egyetem – Jog és- Államtudomány Kar, IV. évfolyam


Hozzászólások (2)

Hozzászólások írásához és megtekintéséhez be kell jelentkeznie