Melyik a világ legvonzóbb nyelve?

2024. június 20.

Az emberek többségének van véleménye, hogy az egyes nyelvek szépek vagy csúnyák. Mit mond a többség?

A fordit.hu a The Economist 2024 januárjában megjelent cikke alapján mutatja be a vonzó és taszító nyelvek kérdéskörét. Előrebocsátjuk, hogy az eredeti írás hátterében álló elemzés a többség véleményét, elsősorban átlagos adatokat közöl, ugyanakkor az egyes emberek véleményét az átlag csak a statisztikában tükrözi, a valóságban nem. Épp úgy, mint a magyarországi választások esetében.

Melyik a legvonzóbb nyelv?

A nyelvész társadalom

általában úgy vélekedik, hogy minden nyelv értékes, kifejező és összetett. A nyelvekkel kapcsolatos negatív attitűdöket inkább előítéleteknek és politikai befolyásnak tulajdonítják. Ez lehet az oka annak, hogy eddig senki sem vizsgálta meg alaposan azt a kényes kérdést, hogy mely nyelveket tartanak szépnek vagy csúnyának "általában" az emberek. 

Előítélek természetesen vannak

Magyarországon például ritkán tartják szépnek a román nyelvet, pedig az angolszász világban a román kiemelkedik a dallamosságával. A sziszegős lengyel és a ciccegős cseh is teljesen más megítélésű a szlávok között, mint itthon. A magyar hasonlóképp általában szépnek találja a franciát és az olaszt, mint a legtöbb európai, viszont az ázsiai nyelvek beszélőiről ez már nem mondható el.

A nyelvészek liberális hozzáállását három kutató – Andrey Anikin, Nikolay Aseyev és Niklas Erben Johansson – 2023-ban megjelent, 228 nyelvet vizsgáló tanulmánya cáfolta meg. A kutatás során egy Jézus életéről szóló film felvételeit használták, melyet a készítők több száz nyelven rögzítettek. Fontos szempont volt, hogy a legtöbb felvétel legalább öt különböző beszélőt mutatott be, illetve a filmben narráció és párbeszédek egyaránt előfordultak. A kutatócsoport három különböző nyelvcsoportból – kínaiakból, angolokból és sémi nyelvet beszélőkből (arab, héber és máltai) – összesen 820 embert toborzott, hogy meghallgassák a nyelvmintákat és értékeljék a nyelvek vonzerejét.

A kutatás szerint

a 228 vizsgált nyelv meglepően hasonló pontszámokat kapott a szépség értékelésénél (figyelembe véve bizonyos tényezőket, amelyekről később lesz szó). A 100-as skálán a legtöbb nyelv a 37 és 43 közötti tartományba esett, sőt a többségük 39 és 42 közé.

A legmagasabb értékelést a tok pisin kapta (Pápua Új-Guinea), meglepetésre lemaradva a franciától és az olasztól, amelyeket legalábbis az angolszászok vonzónak tartanak. A legalacsonyabb értékelést a csecsen nyelv kapta. Mindhárom nyelvcsoport nagyjából egyetértett a preferenciákat illetően. Azonban a legjobban és a legrosszabbul értékelt nyelvek közötti különbségek annyira csekélyek voltak – és az egyes értékelők közötti eltérések annyira nagyok –, hogy e kutatás szerint senkinek sem kell mostantól a tok pisint a világ legszebb nyelvének tartania. A magyar nyelvre vonatkozó megállapításokat sem az eredeti kutatás, sem az Economist cikke nem közölt, de a kutatási adatok nyilvánosan elérhetők, így a fordit.hu szerkesztői örömmel fogadják a hazai kutatók kiegészítését.

A vizsgálat rávilágított néhány olyan tényezőre, amelyek befolyásolták a nyelvek megítélését, azonban ezek nem a nyelvek önmagában rejlő tulajdonságaival voltak összefüggésben. Az egyik ilyen tényező az ismerősség volt. Ha a résztvevők úgy gondolták, hogy ismerik a hallott nyelvet (még ha tévesen is), akkor átlagosan 12%-kal vonzóbbnak ítélték meg azt. Emellett pedig regionális előítéletek is megmutatkoztak. Amikor a résztvevők ismerősnek véltek egy nyelvet, meg kellett határozniuk, hogy az szerintük melyik régióhoz tartozik. A kínai résztvevők például egyértelműen előnyben részesítették azokat a nyelveket, amelyekről úgy gondolták, hogy Amerikából vagy Európából származnak, míg azokat, amelyeket fekete-afrikainak véltek, alacsonyabban pontoztak. (Érdekes módon, amikor a nyelveket ismeretlennek ítélték, ezek a preferenciák eltűntek.)

A szépség értékelését befolyásoló egyéb külső tényezők

között szerepelt a női hangok határozott preferenciája, valamint a mélyebb és sziszegősebb hangok iránti, valamivel gyengébb vonzalom. A kutatók azonban hiába kerestek, nem találtak olyan eredendő fonetikai jellemzőt – például a nazális magánhangzókat (mint a francia „bon vin blanc” kifejezésben), vagy a frikatív mássalhangzókat (mint a lengyel „sz” és „ż” hangokat) –, amelyet következetesen szépnek ítéltek volna meg. Statisztikailag csupán a tonális nyelvek iránti enyhe ellenszenv volt kimutatható. (A tonális nyelvek azok, amelyek a hangmagasság segítségével különítik el a különben homofón szavakat.)

A kutatás természetesen nem tudott minden tényezőt figyelembe venni. Nem foglalkoztak a nyelvek ritmusával és a torlódó mássalhangzókkal, illetve torzíthatja az eredményeket az is, hogy összesen öt fő beszélt egy-egy nyelvet, így a narrátorok iránti egyéni szimpátia jelentősen torzíthatta a nyelvek értékelését. A vizsgált hanganyagok rögzítettek voltak, ami szerencsés is volt, mert a résztvevők a film ugyanazon részletét (azonos jelentéssel) hallhatták minden egyes nyelvben. Azonban a spontán, természetes beszéd egészen más benyomást kelthet. Lehet, hogy nem a hangkészlet a fontos, hanem a használat módja.

Az eredeti kutatás címe: "Do some languages sound more beautiful than others?", amelyet Andrey Anikin, Nikolay Aseyev és Niklas Erben Johansson kutatók publikáltak a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) folyóiratban. Az eredeti publikáció innen PDF-ben letölthető. Az eredményük nagyon izgalmas, mert ellentmond az emberek ösztönös vélekedésének, és egyben biztató is. Ahogy a kutatók megfogalmazzák: a világ már éppen eléggé megosztott, de a kutatásunk rávilágított a világ nyelveinek alapvető esztétikai egységére.


Hozzászólások (0)

Hozzászólások írásához és megtekintéséhez be kell jelentkeznie