Az elfeledett polihisztor, aki a Biblia nyelvét is megváltoztatta.
Szeptember 30-a a fordítók és tolmácsok hivatalos napja, nem véletlenül ezen a napon emlékezünk meg szent Jeromosról, aki a Biblia latin fordításával vált a nyelv mestereinek patrónusává. De ki is volt valójában szent Jeromos, és miért fontos a munkássága a mai fordítók számára is?
Szent Jeromos 347 körül született Stridon városában (a mai Horvátország területén). Fiatalon Rómába ment, ahol klasszikus tanulmányokat folytatott, elsősorban retorikát és filozófiát tanult. Kiemelkedő tudása és szorgalma révén hamar felkeltette a figyelmet, azonban vallási kérdések felé fordulva tért át a kereszténységre, és kezdett el szentírásokat tanulmányozni. Jeromos életének egyik legnagyobb vállalkozása a Biblia latinra fordítása volt, amit később Vulgataként ismertünk meg. A fordítás nem csupán az eredeti szövegek pontos megőrzését célozta, hanem azokat a rómaiak számára közérthető módon tette elérhetővé.
Szent Jeromos legjelentősebb műve, a Vulgata, nem csupán egy fordítási remekmű, hanem egy több évtizedes munka gyümölcse is, amelyet Jeromos az Ó- és Újszövetség eredeti héber és görög nyelvű szövegeinek pontos ismeretében alkotott meg. Ez az áldozatos és részletekbe menő munka adta számára a fordítók és tolmácsok védőszentjei címet. A katolikus egyház hivatalosan 1298-ban ismerte el a Vulgatát a Biblia hivatalos latin fordításának. Jeromos nemcsak a nyelvek mestere volt, hanem a szöveg mélyebb értelmezésében is jeleskedett, így munkája a mai napig példa a fordítók számára a precizitás, hitelesség és elhivatottság szempontjából.
Szent Jeromos 420. szeptember 30-án halt meg Betlehemben, ahol visszavonultan élt és dolgozott a Biblia fordításán. Emléknapját halála napján ünnepeljük, amely egyben a fordítók és tolmácsok világnapjává is vált. Az emléknap célja, hogy felhívja a figyelmet a fordítók nélkülözhetetlen munkájára, akik nyelveken átívelő hidakat építenek kultúrák és emberek között.
Kevesen tudják, de szent Jeromos rendkívül jó humorral bírt, és gyakran használta a szatírát munkái során. Egyes leveleiben élesen kritizálta a korabeli erkölcsi hanyatlást, és szellemes megjegyzésekkel illette a magas rangú egyházi személyeket. Emellett, bár az aszkétizmus híve volt, Jeromos többször konfliktusba került más szerzetesekkel, mert nem félt kiállni az igazáért, még ha azzal vitákat is szított.
Szent Jeromos munkássága és élete a mai fordítóknak is számos tanulságot hordoz. Az elmélyült nyelvi ismereteken túl, a fordítás során elengedhetetlen a kulturális kontextus megértése és az eredeti szöveg szellemiségének megőrzése. Ahogyan Jeromos is alázattal fordult a szentírásokhoz, úgy a modern fordítóknak is tisztelettel kell bánniuk a szöveggel, amelyet átalakítanak.
A fordítók világnapját, amely szent Jeromos napjához kapcsolódik, azért is fontos ünnepelnünk, mert a fordítók olyan munkát végeznek, amely sokszor a háttérben marad, de mégis meghatározó szerepet játszik a világ működésében. A fordítás nemcsak nyelvi, hanem kulturális kapocs is, amely elengedhetetlen a globális kommunikációban.
Szent Jeromos öröksége ma is él, és inspirálja a fordítókat arra, hogy munkájukat maximális szakértelemmel és lelkesedéssel végezzék.
Kép: Anton Joseph von Prenner: Szent Jeromos a cellájában (Szépművészeti Múzeum)
Hozzászólások írásához és megtekintéséhez be kell jelentkeznie