2025 áprilisában a Dán Fordítók Szövetsége (Dansk Oversætterforbund) és a Dán Írószövetség (Dansk Forfatterforening) közös állásfoglalást tett közzé, amelyben kimondták: a gépi fordítás utólagos szerkesztése (poszt‑editálás) nem minősül valódi fordítói munkának. Az ügy előzménye, hogy néhány szerző – tévesen „fordítóként” feltüntetve – közpénzből folyósított könyvtári kölcsönzésből származó jogdíjban (Public Lending Right, PLR) részesült, pedig valójában csak gépi fordításokat javítottak.

Egységes iparági fellépés

A fordítói és írói szervezetek az országos kiadói szövetséggel (Danish Publishers Association) karöltve iparági megállapodást kötöttek a fordítói szerzői jogok és az utószerkesztők feltüntetésének szabályairól. A három szervezet a dán kormányhoz is fordult jogértelmezésért, kiemelve, hogy a PLR‑törvény alapján csak az emberi alkotómunka jogosult díjazásra; a poszt‑editálással foglalkozó szakemberekre nem terjed ki a jogszabály.

A dán kormány álláspontja: nincs jogdíj a gépi fordítás javításáért

A kulturális ügyekért felelős hatóság, a Danish Agency for Culture and Palaces gyorsan reagált: honlapján egyértelművé tette, hogy „a mesterséges intelligencia által generált fordítások poszt‑editálása” után nem fizethető könyvtári díj, mivel az nem felel meg a PLR‑törvény 2. §‑ában előírt „fordítói alkotás” fogalmának.

Új irányelvek a kiadóknak és a fordítóknak

A szakmai szervezetek kiadtak egy új AI‑használati irányelvet is, amely szerint a poszt‑editált köteten nem szerepelhet a „fordító” megjelölés. A könyvben vagy a metaadatokban a szerkesztő neve mellett csak a következő mondat állhat: „A könyv dán nyelvű változatát [szerkesztő neve] szerkesztette.”

A Dán Fordítók Szövetsége frissítette a mintaszerződését, megtiltva a kiadóknak, hogy a fordításokat a fordító engedélye nélkül nagy nyelvi modellek (LLM‑ek) tanítására használják. A fordítóknak egyúttal szavatolniuk kell, hogy a leadott szöveg eredeti, nem gépi fordítás és nem poszt‑editálás.

A dánok lépése összhangban van a Műfordítói Egyesületek Európai Tanácsa (CEATL) átfogó céljaival, amely átláthatóságot és az AI‑eszközök felelős használatát sürgeti az európai könyvkiadásban, valamint az AI‑törvény gyakorlati értelmezésének (AI Act Code of Practice) alapos felülvizsgálatát szorgalmazza.

Mit jelent ez a magyar fordítóknak?

Egyelőre semmit, de azért érdemes előre felkészülni a jövőben várható, most furcsának tűnő kérdésekre. A dán precedens megerősíti: a szakmai szervezetek és a jogalkotók is különbséget tehetnek az emberi fordítás és a gépi fordítás utószerkesztése között. A határ, hogy mikor válik egy fordítás gépi fordítássá, bárhol meghúzható. Azt azért érezzük, hogy a helyesírás-ellenőrző még nem tekinthető szerzőnek, de vajon a prediktív szövegbevitellel mi a helyzet? Vagy akár más ember fordítási memóriájának használatakor hogyan hivatkozzunk? És ha a mesterséges intelligencia készíti a terminológiai adatbázist?

Lehet, hogy a szerzőknek érdemes a hazai kiadói szerződésekben is rögzíteni, hogy a kiadó az írást, a fordítóknak pedig azt, hogy a kiadó a fordítást nem használhatja fel modell‑tanításhoz. Vagy épp az ellenkezőjét…
 

Az írás a Slator.com 2025. május 7-én megjelent, “Denmark Says Post-Editing Is Not Translation” című cikke felhasználásával, a tartalom kibővítésével készült.

Hozzászólások (0)