Szövegíróként tudom, milyen az, amikor az ember éveken át gyűjti az információkat, anyagokat, amelyek “jók lesznek még valamire”. Eljön az a pont, amikor el kell gondolkodni azon, mi az, ami valóban a munkámat szolgálja, és mi az, ami már csak a helyet foglalja.
A nyomtatott és digitális források selejtezése
Sokéves szövegírói pályám során egy kisebb hegyre való nyomtatott anyagot és digitális fájlt halmoztam fel, amelyek közül néhányat több mint egy évtizede nem láttam. Könnyű ragaszkodni a forrásokhoz "hátha még szükség lesz rájuk", különösen, ha az ember karrierjét a precizitásra és a felkészültségre építette. Az utóbbi időben azonban rájöttem, hogy az elavult anyagok tárolása már nem segít, hanem hátráltat.
Tavaly kezdődött az egész, amikor új helyre költöztettem az irodámat. Mindig természetesnek tartottam, hogy a szótárgyűjteményem ott lesz, ahol dolgozom. Én is büszke voltam a könyvespolcomra, tele vastag kötetekkel, amelyeket évtizedek alatt vásároltam össze. Még mindig emlékszem az idegen szavak szótárának súlyára, arra, hogy a lapok sarkai elvékonyodtak az évekig tartó használattól. De az arcpirító tény: évek óta nem nyitottam ki.
Őszintén szólva, már eszembe sem jut, hogy egy könyvet vegyek elő terminológiai kutatáshoz. Az online szótárak és fordítóeszközök nemcsak gyorsabban végeznek, hanem naprakész kontextust és példákat is kínálnak, amit a nyomtatott szótárak egyszerűen nem tudnak felülmúlni. Lehet, hogy a nosztalgia valós, de az is tény, hogy a régi könyveim porosodnak. Ez a cikk arról szól, hogyan engedjük el finoman és stratégiailag azokat a dolgokat, amelyekre már nincs szükségünk, anélkül, hogy úgy éreznénk, szakmai identitásunk egy részét dobjuk ki.
Szavazás: Mi a helyzet a szótáraiddal?
Kattints a megfelelő válaszra és ezzel add le a szavazatod. Nézd meg a többi szavazó arányát az ábrán.
A nyomtatott anyagoktól való megszabadulás
Komoly bűntudat társulhat a nyomtatott szótárak kidobásához, de az igazság az, hogy nagyon kevés helyen van még valós hasznuk. A legőszintébb megoldás a legjobb: a papírgyűjtés alkalmával megválni tőlük. Kevés értelme van adománygyűjtő dobozokat vagy könyvvásárokat tölteni olyan anyagokkal, amelyek annyira elöregedtek, mint a telefonkönyvek és kb. nulla az értékük, nincs érdeklődés irántuk. Mélyet sóhajtottam, de a szótárak szelektív hulladékgyűjtőbe helyezése nagyobb megkönnyebbülést jelentett, mint gondoltam.
Mi a teendő a digitális kacatokkal?
A digitális kacatok problémája kevésbé látható, de épp olyan valós. Tartottam ügyfélfájlokat több mint 20 évvel ezelőttről, régi önéletrajz-verziókat, és mappákat tele szószedetekkel, amelyeket olyan specifikus projektekhez készítettem, amelyek valószínűtlen, hogy megismétlődnek. Rendezett mappákban ülnek, és a dátumaikra ránézve elszégyellem magam.
Természetes, hogy feleslegessé válnak régi tárgyak. Például nekem van egy fiókom régi családi mobilokkal. Régen azt gondoltam, hogy majd fényképezőnek használom őket. Vagy az autóban jó lesz műszerfali kamerának. Vagy a gyereknek játék. Persze őszinte pillanataimban érzem, hogy a kukában fogják végezni. Lesz egy pont, például amikor veszélyessé válik az akksi bennük, amikor ezt meg fogom lépni. De még az nincs itt sajnos.
Az utóbbi időben bevezettem azt a szabályt, hogy már nem kell biztonsági másolatot készítenem a 10 évnél régebbi fájlokról. Rendkívül valószínűtlen, hogy valaha is szükségem lesz rájuk, és egyáltalán nincs szükségem több biztonsági másolatra. A régi ügyfelek fájljait és a régi cikkeket, fordítási memóriákat, szószedeteket egy "Törlendő" könyvtárba helyeztem át, amelyet fokozatosan fogok kitisztítani.
Az elengedés nem felejtést jelent
Sokunk számára a megőrzött anyagok nem csupán források. Emlékeztetnek a nehezen megszerzett tapasztalatokra. Az első ügynökségi szerződés, az első megrendelés, az a furcsa gép, amiről írni kellett, a HVG eltett számai, amire nem volt időm, régi számlák – mind érzelmeket hordoznak. De ha egyszer sosem kerülnek elő?
Az adóhatóságok általában 7-10 évig írják elő a régi nyugták és nyilvántartások megőrzését. Hasonló szabályt vezetek be a régi digitális nyilvántartásaimra is. Annak az esélye, hogy szükségem lenne ezekre a dokumentumokra valamikor, közel nulla. Ráadásul az esélye annak, hogy a halomban ténylegesen megtalálom őket, igen csekély.
Mint a nem használt szótárak kidobása, a régi fájlok törlése is hatalmas megkönnyebbüléssel jár. A legtöbb esetben, ha szükség merül fel, újabb, jobb megoldást találunk. Ez a szakmában való naprakészen maradás része.
A régi fájloktól és papíroktól való megszabadulás nem csak a rendrakásról szól. Lelkileg és szakmailag is el kell engedni a régi és haszontalan dolgokat, hogy az ember összpontosíthasson az újdonságokra.
A modern valóság tükrözése
A legtöbbünk munkamódszere megváltozott. Sokunk már nem hagyományos irodában tölti a napjait, hanem otthon, coworking szobákban, vagy akár utazás közben is dolgozik. Ebben a rugalmas környezetben az elavult anyagok terhe már nem hurcolható tovább.
A fájlok egyszerűsítésével és a terjedelmes vagy elavult források elengedésével nem csupán rendet rakunk, hanem alkalmazkodunk a modern szabadúszó élet valóságához. Az alapvető eszközök digitális elérhetőségével és a felesleges zavaró tényezőktől mentes munkaterülettel mobilabbá és rugalmasabbá válunk.
Egy olyan világban, ahol az agilitás érték, a körülhatárolt, tudatosabb munkaterület nem csupán szép gondolat, hanem szakmai előny. Kevesebb súly a polcokon (és a merevlemezen) több teret jelent a kreativitásnak, az összpontosításnak és a növekedésnek.
Egy hasonló foglalkozású barátom nemrég megkérdezte, hogy nem hiányoznak-e a régi idők, a szótárak, a mindentudó könyvespolc, a karosszék, a lámpa. – Nem! – feletlem, és teljesen komolyan gondoltam.
A cikk ötletét Dorothee Racette "Letting Go: How to Declutter Print and Digital Resources" című cikke adta, amely a Slator Toolbox hírlevélben jelent meg 2025 júniusában.
Hozzászólások (0)
Hozzászólások írásához és megtekintéséhez be kell jelentkeznie