Ágnes a Baracs és Társa Fordítóirodát vezeti, 24 éve él fordításból. A fordit.hu a pályafutásáról és a kis irodák piaci helyzetéről kérdezte.
|
[Baracs Ágnes] - Már gyerekkorban érdekeltek a nyelvek, németet tanultam és az iskolában természetesen oroszt. Jó tanáraim voltak, és szerettem az oroszt is. Apám külkereskedő volt, így 1964-ben lehetőségem nyílt arra, hogy Marokkóban járjak iskolába. Innen ered a francia nyelv, utána pedig rengeteget jártam a Francia intézetbe órákra, könyvtárba, műsorokra és a középiskolában is francia tagozatos osztályba jártam. Az ELTE-n is francia szakra mentem. Nem adták ingyen a tudást, sok munka, idő, energia, pénz van benne.
Az egyetemi idő alatt eljutottam Moszkvába, visszahoztam az orosz tudást, utána letettem a nyelvvizsgát is. Az egyetemen elkezdtem pluszban az angolt is, hiszen franciaszakosként csak az orosz volt kötelező. Persze tanultam latint is. Az 5. évben a spanyolt is elkezdtem. Közben franciát mindig tanítottam - egy francia óra árából vettem egy francia zsebkönyvet 15 Ft-ért, és maradt 5 Ft-om a vacsorára. Egyetemista éveim 2. felében elvégeztem az IBUSZ idegenvezetői tanfolyamát, és nyaranta így kerestem pénzt, no meg gyakoroltam az angolt. Francia turista igen kevés volt ekkoriban, de amerikai rengeteg. Ennek köszönhetem, hogy jól értem az amerikaiakat. Nagyon sokáig folytattam még az idegenvezetést hobbiból is, nyelvgyakorlásból, meg pénzkeresésre, utazásra. Közben a spanyolt is felfejlesztetem, és idegenvezetőként is gyakoroltam. A németbe újra és újra belevágtam, de sajnos nem sikerült rendesen megtanulni, kevés időm maradt rá, mindig pénzt kellett keresnem; többek között nyelveket tanítottam 21 évig különféle tanfolyamokon. 1984-ben, amikor a fiam 3 éves lett, elküldtek a korábbi munkahelyemről, és belevágtam az önálló életbe: tolmácsolás, idegenvezetés, nyelvtanítás, néha 1-1 fordítás (ekkor még kevés volt belőle). Így teltek kemény munkával az évek, kevesebb nyelvtanítás, több tolmácsolás és fordítás felé mentem el. Egyéni vállalkozó lettem, majd 1996. februárban megalakítottam a Baracs és Társa Fordító Bt.-t. Nagyon nehéz időszak volt, egy sötét hallban dolgoztam, miközben a család állandóan áttrappolt a munkahelyemen, és itt fogadtam az ügyfeleket is. Az ügyfélkör lassan kialakult, beletanultam a dolgokba, de emberileg nem volt nehéz dolgom, mivel a tanítás és az idegenvezetés jó iskola volt ehhez. 2004-ben átalakítottam a céget kft-vé, átalakítattam a lakást úgy, hogy legyen benne külön iroda - ablakokkal és sok fénnyel, ahol nyugodtan lehet ügyfélforgalmat is bonyolítani. Én is fordítok, tolmácsolok, s mellette irányítom az irodát, az ügyeket. Magam franciául, angolul és spanyolul dolgozom, de az orosz és német is besegít, nem utolsósorban abban, hogy a másoknak kiadott munkákat át tudjam ellenőrizni. Szeretem az embereket, így az ügyfeleknek is jó érzés hozzánk jönni, sokszor elbeszélgetek velük, s azt hiszem, a fordító kollégák is szívesen dolgoznak a mi irodánknak. Igyekszem mindig korrekt, kollegiális és segítőkész lenni. Ha valakinek nem voltam megelégedve a munkájával, sosem csináltam cirkuszt, kifizettem és többet nem adtam lehetőséget a számára. |
Fordit.hu: Ön hány fordítót foglalkoztat?
Baracs Ágnes: Állásban 1 fő van, de kiadok munkát megbízással más fordítónak és tolmácsnak is.
Fordit.hu: Ön szerint mi a rosszabb: a túl sok szabadúszó fordító, vagy inkább a túl kevés fordítási megbízás?
BÁ: Nagy a konkurencia, de igaz az is, hogy kevesebb a munka mint a megelőző években.
Fordit.hu: Mit gondol, mi az előnye a nemzetközi fordítóirodáknak, és miért szerencsés, ha egy iroda alapvetően magyar vagy helyi kötődésű?
BÁ: Nem tudom, hogy előnyös-e a nemzetközi iroda, ma már bármilyen nyelvre bárhonnan lehet fordítót találni. A helyi vagy magyar kötődés azért lehet szerencsés, mert jobban ismerjük a helyi viszonyokat, igényeket, mentalitást, szokásokat, könnyebb a napi kommunikáció (pl. nincs időeltolódás, váratlan sztrájkok ill. ünnepek más országban stb.). A pénz kifizetése a fordítónak mindenképp olcsóbb, mert külföldre pénzt utalni sokba kerül, ráadásul helyben az árak megítélése is szerencsésebb lehet.
Fordit.hu: Ön jó ideje tagja a fordit.hu közösségének. Mi az, amit hasznos tart a portál szolgáltatásai közt?
BÁ: Hasznos a vita, a véleménycsere, az egymásnak átadott infó lehetősége. A megjelenő munkákból is lehet infót szerezni. Jó az elmozdulás az új követelményeknek való megfelelés irányába (pl. CV feltöltés, visszajelzések). A segítségkérés fordítási nehézségnél hasznos.
Fordit.hu: Mit gondol a fordítás hatósági engedélyhez kötéséről: szükséges vagy felesleges?
BÁ: Szerintem teljesen felesleges! A fordítás olyan műfaj, aminek a megtanulásához sok idő és gyakorlat kell. Az engedélytől még nem fog menni. Amikor az ember kikerül az egyetemről, főiskoláról, gyakorlatilag semmihez sem ért, mégis van papírja róla. Ezután sok évbe kerül, amire valakiből jó tanár, idegenvezető vagy tolmács lesz. Akinek van felsőoktatási végzettsége – még ha nem is fordítói szakirányú - és jól tud idegen nyelv(ek)et, az nyugodtan próbálkozhat. Az olvasottság, műveltség, igényesség, nyelvérzék sokkal fontosabb, mint az engedély. Akinek nem megy, nem szereti csinálni, úgyis hamar abbahagyja. Van, akinek egy-két évig megoldás, amíg nem talál magának való munkát. Miért ne tehetné?
Fordit.hu: A fordítói piacot Ön szigorúbban szabályozná, vagy inkább több szabadságot hagyna az ebből élőknek?
BÁ: Egyáltalán nem szabályoznám. A piac úgyis eldönti, hogy valakinek a munkájára igény van-e vagy sem. Attól, hogy valaki elvégezte a fodrász iskolát (itt a fórumon voltak ilyen példák), attól még lehet pocsék fodrász, és nem lesz vendége, vagy alig, pedig van papírja. A fordítás nehéz kenyér, akinek nem megy, úgyis abbahagyja. Ha rossz a munkája sok kellemetlensége lesz, esetleg ki sem fizetik. Más szakmákban is nagy a konkurencia, a jók megélnek, a gyengék vagy lusták elvéreznek. A piac szabályozzon, ne a hatóságok tegyék. A hatósági szabályozás egyébként is azt jelentené, hogy akinek van pénze, az szerez papírt - manapság bármiről, mellesleg. Úgy kapnak ma sokan diplomát a felsőoktatásban, hogy a tudásuk nulla.
Fordit.hu: Ön is OFFI-szkeptikus?
BÁ: Nem szeretem az OFFI-t, s ellenzem, hogy monopóliuma legyen. Ráadásul a munkája nem jobb, mint másé. Nem látom be, hogy miért van olyan jogosítványuk, mint egy közjegyzőnek (dokumentumok másolatának hitelesítése). Van olyan nyelv, amiből olyan lektoruk van, aki gyengébb, mint a szakma java, illetve van olyan nyelv, amiből nem is vállalnak hitelesítést műszaki szövegekre. Akkor meg mire fel a monopólium?
Fordit.hu: Ön szerint a számítógépes fordítás hogyan alakítja át a szakmát? És a fordítást segítő szoftverek?
BÁ: Szerintem hígítja a szakmát, és irtja a fordítói leleményt, rontja a felkészültséget (ld. ismétlés, egyes szavak újraértékelése). A fordítást segítő szoftverek nagy munkánál óriási segítséget jelentenek, ugyanakkor a megrendelő oldaláról agyelszívást, hiszen a legközelebbi munkánál már csak a felét fogja kifizetni. Így a fordítók saját maguk ellen dolgoznak, mert minél gazdagabb lesz a fordítómemória szókincse, annál kevesebb fordítást fognak kiadni a megbízók.
Fordit.hu: Milyen lesz Ön szerint a fordítási piac 5 év múlva?
BÁ: Szerintem a mainál jóval kevesebben fognak tudni megélni ebből a munkából, többek között a fordítómemóriák miatt, s amiatt is, hogy az angol nyelv egyre több helyen elfogadott, tehát nem kell majd románra vagy bolgárra fordítani. Egyre több dokumentumot adnak már most is ki angolul (Magyarországon is). Ez a tolmácsolásra is igaz, mindenki angolul tárgyal, egyre ritkábban van szükség tolmácsra.
Hozzászólások írásához és megtekintéséhez be kell jelentkeznie