Csurja Csaba néhány héttel ezelőtt végzett a BME Tolmácsképző egyéves képzésén, Üzleti és konferenciatolmács szakon. Most a tapasztalatairól számol be.

---

Csurja Csabával Bálint András beszélgetett. Megtudtuk, hogy az új Üzleti és konferenciatolmács szak két féléves nappali képzés, és munka mellett is végezhető. Különlegessége, hogy csak egy idegen nyelv kell hozzá, így az sincs kizárva a tolmácsképzésből, aki “csak” egy idegen nyelvet tud elég magas szinten. Mindhárom tolmácsolási mód (szinkron, konszekutív, tárgyalás-,  azaz összekötő tolmácsolás) ugyanolyan hangsúllyal szerepel a tantervben, és az online alkalmak révén a hallgatók  távtolmácsolási gyakorlatot is szereznek. A képzés heti egy nap jelenléti és egy nap online elfoglaltságot jelent, így munka mellett is végezhető. A résztvevők pedig újból nappalis diákok lesznek, így ha például egyéni vállalkozók, akkor szinte a teljes tandíjat visszakaphatják adókedvezmény formájában. Nem is beszélve az egyéb apró örömökről, mint például a tizedannyiba kerülő közlekedési bérlet.

A 33 perces beszélgetés itt tekinthető meg:

Interjú Csurja Csaba szakfordító-tolmáccsal, a BME Üzleti és konferenciatolmács képzésének friss végzettjével.

Tartalom

• Csaba bemutatkozása 1:35-től
• BME TFK Üzleti és konferenciatolmács nappali szak: 11:43-tól
• Adózási, pénzügyi szempontból miért kedvező nappalisnak lenni: 24:48-tól
• A mesterséges intelligencia hatása a szakmá(k)ra 28:30-tól

Ezt írta a fordit.hu a szakról egy éve, az indulás előtt: Új típusú tolmácsképzéssel válaszol a BME a mesterséges intelligencia fejlődésére

Az új szakra 2024. augusztus 15-ig lehet jelentkezni. Bővebb infó >>

A beszélgetés leirata

- Szép napot mindenkinek! Én Bálint András vagyok, a Fordit.hu szerkesztőségének az önkéntes tagja, egyébként a 24 évvel ezelőtti társalapítója is, és egy beszélgetésre készülök Csurja Csabával, akivel néhány napja ismerjük csak egymást, de igazából kicsit régebbről, ugyanis többször találkoztak már az útjaink: részben pár éve a Villámfordításnál, aztán néhány hónapja is egy virtuális irodabemutatón, szintén a Villámnál, ahol én egyébként a normál munkarendemben dolgozom, és aztán néhány napja Szabó Csilla hozott bennünket össze, aki a BME Fordítóképzőnek a képzésvezetője, és azt mondta, hogy Csaba nagyon sikeres, frissen végzett hallgatója. És aztán ezt a képet árnyalta, hogy igen, frissen végzett, ez valóban igaz, de azért nem most kezdte a pályát, tehát nem arról van szó, hogy most állt volna be tolmácsnak, hanem nagyon sok különböző szakmája van már, több végzettsége van, és erről fogunk beszélgetni.

 Csaba, egy picit mutasd be magad.
 - Sziasztok!
 - Csurja Csaba vagyok, és hát most igen, ezt kihangsúlyoznám én is, hogy frissen végzett hallgatója vagyok a BME Idegen Nyelvi Központnak az Üzleti és Konferenciatolmács képzésének. Ez konkrétan egy  3-4 hetes történet, hogy én végeztem, akkor voltak még a vizsgáim. Úgyhogy reméljük, ez a sikeres jelző megmarad a jövőben is, és sikerül elhelyezkednem, és megállnom a helyemet ezen a piacon is.

Én öt éve dolgozom már szakfordítóként, öt és fél éve, tehát egyéni vállalkozóként érkeztem erre a képzésre, és az volt az alapvető tervem, hogy egy picit kibővítsem a portfóliómat, tehát ne csak fordításokat végezzek, hanem legyen egy kis tolmácsolás is benne, mert a személyiségemben benne van az, hogy nem annyira szeretek egész napokat egy helyben ülni. Egy kicsit úgy érzem, hogy a tolmácsolás változatosabb munka is, mint a fordítás, mert 5 és fél év alatt azért tényleg eljut az ember odáig, hogy már így elég sok mindent látott a fordítóiparból, legalábbis ami a különböző beérkező szövegeket és azok változatosságát illeti.
 - Hány évig?
 - Tessék?
 - Bocsánat, hány évig voltál szabadúszó fordító előtte?
 - Öt és fél.
 - Az komoly mennyiség!
 - Hát mondjuk nyilván lehetne ezt is bővíteni, hogy különböző szakágakba próbálok még specializálódni, hogy egy picit változatosabbá tegyem az egészet, de ettől függetlenül ugyanígy itthon ülnék egész nap, és ez nem feltétlenül ideális hosszú távon, tehát azt érzem, hogy csak fordításból nyugdíjig eléldegélni, az nem én vagyok, és akkor innen jött a tolmácsolás, ami engem régóta érdekelt. Onnan tudtam meg, hogy hogyan kell angolul mondani a tolmács szót, hogy még angolul, általános iskolában kérdezték, hogy mi szeretnél lenni, ha nagy leszel, és én ezt válaszoltam, és akkor tanultam meg azt, hogy mit jelent angolul a tolmács. Úgyhogy jó nagy kerülőutak után sikerült eljutnom idáig, hogy most már megvan belőle a papírom, és kezdhetek.
 - Akkor voltaképpen azért kezdted el, hogy fellazítsd a viszonylag sok irodai üléssel járó fordítást. És volt neked egy korábbi szakmád is, amit pedig a fordítással lazítottál fel.
 - Igen, én annak idején még a most már Budapesti Gazdasági Egyetem, még akkor a BGF főiskola gazdálkodási és menedzsment szakán végeztem, ez még 2013-ban volt, és onnan én különböző multinacionális cégeknél helyezkedtem el pénzügyi területen, számlákat könyveltem, mindenféle projektmenedzsment feladatban is részt vettem annak idején, és ott is azt éreztem, hogy egész nap bent ülök az irodában nyolc órán keresztül, még ha nincs is annyi munkám, amennyivel ki tudnám tölteni ezt a 8 órát. Ez nem nekem való. Azt éreztem, hogy nagyon feleslegesen vagyok bent nagyon sok esetben, és csak várom, hogy véget érjen a munkanap, és mehessek haza, és csinálhassam azokat, amiket szeretek. És az első kör az nem is feltétlenül a fordítás volt, hanem valami szabadabb, amikor nincs ez a kötött munkaidő. És maga a fordítás egyébként onnan jött, hogy gondolkoztunk, hogy mi az, amit szeretek csinálni a szabadidőmben: szeretek olvasni és írni. Úgy éreztem, hogy tök jól írok, viszont kreativitásom nincsen, hogy most írjak egy könyvet bármiről, nem én fogom megírni a következő Harry Pottert, ez egészen biztos. Viszont hogy ha megmondják, hogy itt egy szöveg, olvasd el, és azt írd át egy másik nyelvre, az vonzónak tűnt. Fogtam egy könyvet, elkezdtem csak úgy fordítani, és megnézni, hogy ezt mennyire élvezem, aztán kettő perc alatt eltelt három óra, és akkor így fölnéztem, hogy ezt én élvezem, ez nekem tetszik, ezt lehet, hogy meg kéne lovagolni.

 És innen jött nyolc év multi lét után az, hogy könyvfordítás, tehát műfordítás volt az első kitűzött cél, és ezért is jelentkeztem a Pázmánynak a műfordító képzésére, amit el is végeztem.
 - A negyedik szakmád, ugye?
 - Én már nem számolom. Egyébként érdekelnek a dolgok és szeretek is tanulni, úgyhogy úgy érzem, hogy elég nagy előnnyel indulok. Azoknak az embereknek, akik szeretnek tanulni, nagyobb az előnyük ilyen téren. És igen, a műfordítást elvégeztem, csak a képzés során rájöttem, hogy azért egyrészt ide nehéz bekerülni, másrészt ez nagyon nagy munka, amivel nem is lenne probléma, csak az maga, hogy lefordítok egy könyvet, teszem azt 3-4-5-6 hónap alatt, aztán az még megy a szerkesztésre, megy nyomtatásba, kimegy a boltokba, eladják, és majd utána egyszer csak kapok belőle valamennyi pénzt, ami egyébként a ráfordított munkával nem egyenesen arányos, sajnos. Úgy voltam vele, hogy lehet, hogy ez egy ilyen úri hobbinak megmarad a műfordítás része, de valamiből viszont meg is kellene élni addig, amíg sikerül belépnem esetleg a műfordító piacra, és innen jött az, hogy az ELTE-n a szakfordító vizsgát elvégeztem, ott már csak a vizsgát, tehát nem is mentem képzésre. Úgyhogy ennyivel egy picit különlegesebb az én helyzetem, hogy nem bölcsészként végeztem és nem nyelvészként kerültem be ebbe az egészbe, hanem egy szakmából jöttem inkább át erre a vonalra. És igen, hát sikeresen elvégeztem azt a vizsgát, letettem a vizsgát, és azóta pedig elkezdtem egyéni vállalkozóként fordítani, elsősorban fordítóirodáknak, de aztán folyamatosan jöttek egyéni ügyfelek is, más irodák, külföldi irodák, úgyhogy színesedett a paletta.
 - Hát változatos portfóliód van. De még a vizsgára szeretnék rákérdezni: ezt többektől hallottam, hogy nem a képzésre jártak, hanem magát a vizsgát tették le.
 - És neked, aki korábban angol nyelven dolgoztál részben az eredeti szakmádban és a pénzügyben, és a műfordításban is akkor már erősen benne voltál. Neked mennyit kellett készülnöd arra, hogy ezt a vizsgát biztosabban letedd-e?

 - Nehéz volt megítélni, hogy mennyi felkészülésre van szükség, így, hogy tényleg semmi információm nem volt ennek a nehézségéről. Én mondjuk egy két-három héttel a vizsga előtt kezdtem el napi szinten fordítani kettő HVG cikket angolra, meg kettő, nem is emlékszem már Financial Times, New York Times, vagy hasonló cikkeket magyarra. És akkor így ezzel treníroztam magam. Mert azt néztem, hogy a vizsgán magán, 2 napos a vizsga, az első napon van az általános fordítás, a második nap pedig a szakmai. Én a gazdasági szakvizsgát tettem le, mert azt hiszem van egy társadalomtudományi, meg természettudományi. De hát az annyira tág témakört fednek le, hogy úgy éreztem, hogy a gazdasági közelebb is áll hozzám, meg talán könnyebb egy fokkal, és ezeket a cikkeket kezdtem el fordítgatni, és szigorúan kézzel, füzetbe. mert a vizsgán is egyébként kézzel kell írni, ezt nem szabad elfelejteni, hogy erre is fel kell készülni, mert azért a mai világban elfelejtünk kézzel írni. És az, hogy 3-4 órán keresztül folyamatosan írni kell kézzel, arra nem biztos, hogy fel van készülve mindenki.
 - Az biztos!

 - Az érdekes dolog, hogy már az első szakodat, a pénzügyet kombináltad rögtön ezzel a vizsgával is, és a tolmács képzéssel is, mert amire jártál, azt úgy hívják, hogy üzleti konferencia tolmács, nappali két féléves szak, amikor te igazából ezt nagyon jól csináltad, mert tudod használni az egyik szakmát a másikban, a másik szakmát az egyikben, tehát hogy össze-vissza keverednek ezek a tudások, és jó értelemben.
 - Igen, ez eléggé célirányos volt, mert úgy voltam vele, hogy amikor el akarok helyezkedni fordítóként, angolul, mert nagyon sok ember tud, nem feltétlenül van szükség egy klasszikus értelemben vett angol fordítóra, aki mondjuk annyit tud, hogy angolul tud nagyon jól, hanem ezzel próbáltam egy picit megkülönböztetni magam a versenytársaktól, vagy hogy pénzügy-számviteli képzettségem van, és egy csomó fordítóirodától hallottam egyébként, hogy jaj, de jó, pont pénzügyest keresünk, meg pénzügyi fordítót, és ez nekem elég nagy lendületet adott. Annak ellenére, hogy mondjuk a mai napra, vagy hát a mostani időszakra mondhatom azt, hogy a munkáimnak körülbelül 10 százaléka pénzügyi fordítás, csak már ez alapján tényleg annyian kezdtek el foglalkoztatni, vagy így bedolgoztam magam az irodákhoz, és még szívesen dolgoznak velem, nem feltétlenül ilyen témában is.

 - És mondd, te ezt a tolmácsképzést a BME-n munka mellett végezted?
 - Igen, igen, tehát én közben csináltam a napi szintű fordításokat ugyanúgy. Szerencsére maga a képzés az nem vett annyi időt igénybe, mint egy nappali képzés általában, tehát sokakat ez ei is rettent, hogy nappali képzés, akkor nekem napi 8 órában bent kell lennem az iskolában, aztán abszolút nincs erről szó.

 - Ez azt jelenti, hogy nappali képzés, de ha jól tudom, akkor egy nap van jelenlét, és egy nap van online, és a többi idő az önálló felkészülés, ugye?
 - Úgy van, hogy hetente változott, tehát kedden este voltak az óráink, akár jelenléti, akár online, és másnap pedig szerdán délelőtt, és valamennyire belecsúszott a délutánba, és akkor az egyik héten jelenléti volt, a másik héten pedig online, mind a kettő nap. Illetve a másik héten, tehát az online szerdai napok, amik nem az echte tolmácsolási órák voltak alapvetően, azokat inkább önálló feldolgozásban lehetett csinálni, tehát amik nem tényleges szinkrontolmácsolás, konszek tolmácsolás, tárgyalás tolmácsolás volt, azok önállóan feldolgozhatók voltak, tehát ott még nem is voltunk időhöz kötve, még azokon a napokon sem, amikor olyan hetünk volt. Nagyon szépen bele lehetett illeszteni az órákat a határidőkbe. Még azt gondolom, hogy akinek bent kell lennie az irodában, annak sem feltétlenül problémás megoldani azt, hogy ezekre a félnapokra elkéredzkedjen a munkába, hogy ledolgozza más napokon, bár nem tudom, hogy működik-e még esetleg a mostani munkahelyeken ez, hogy ledolgozni előre, vagy utólag az óráikat.
 - Valószínűleg vannak, akik örülnek annak, hogy egy tolmács lesz a munkatársuk a végén, azok szerintem ezt értékelni fogják, vagy engedni fogják, vagy támogatni fogják. És jól tudom, hogy ez egy nyelves képzés, ugye, ami viszonylag ritkaság.
 - Igen, idén indult először egy idegen nyelvvel, aminek én külön örültem, mert én jelentkeztem, korábban akkor, amikor minket idegen nyelvvel indították a képzést, csak sajnos a németem az nincs olyan szinte, hogy elmondhassam magamról, hogy tolmács leszek. Ezen még egyértelműen gyúrni kell, de külön örültem neki, hogy elindították egy idegen nyelven, mert így én is részt tudtam venni, és felvételt nyertem a képzésbe.
 - A képzésnek a hossza, az, hogy két féléves, az kirívó a többi képzés között, tehát kirívóan rövid, úgy értem, vagy pedig azért vannak más egyéves képzések is?

 - Én nem tudom, hogy lenne-e esetleg más egyéves, vagy általában az szokott lenni, hogy ahol egy idegen nyelvű képzés van, ott szakfordító és tolmácsképzés van. Engem ez annyira nem érintett, mert tényleg addigra már bőven szakfordítottam. Viszont ahol csak tolmácsképzés van, ott meg kettő idegen nyelv kell. És ott is azért vannak két éves képzések, úgyhogy nekem pont ez volt, ami megfelelő, hogy egy idegen nyelv csak tolmácsképzés. És ez épp egy éves volt, tehát két féléves volt, ami nekem pont jó.
 - Mondd, ezt egy nagyon erősen gyakorlatorientált képzésnek képzeljük el, tehát egy olyannak, ahol mondjuk megkülönböztetik azt, hogy szinkron, konszekutív, tárgyalás.
 - Abszolút.
 - És erre kell fókuszálni?
 - Igen, igen, tehát itt az órákon teljesen. Igazából külön óránk volt szinkrontolmácsolásra, külön óránk volt tárgyalásra, külön konszekre, és volt egy külön tolmácsolás gyakorlat, ahol pedig már váltakozó felállásban kellett csinálni, mert azért egy tolmácsnak nem feltétlenül az van, hogy ez most csak szinkron lesz, hogy ha elmegyünk egy adott konferenciára, ezt már volt szerencsénk megtapasztalni, hogy a fülkéből kellett szinkrontolmácsolásból kirohanni, konszekezni, meg susotázsolni, mert úgy gondolták, hogy jó, akkor most csapjunk át egy interaktív workshopba a normál prezentáció helyett, amiről semmi szó nem volt korábban, amikor felkészültünk. Szóval igen, ezekre is igyekeznek azért felkészíteni, hogy ne okozzon gondot az, hogy váltunk a különböző tolmácsolási módok között, vagy a nyelvirányok között is. És a BME-n pedig, hogyha bent voltunk, akkor ott volt a kettő darab fülke, tehát szoktunk rendesen tolmácsfülkében gyakorolni és hallgatni egymást, ami nagyon nagy előny volt, mert én ott hallottam a képzés alatt, hogy azért nem mindenhol van még ez az infrastruktúra. Illetve az, hogy online tartottuk a másik felét kb. a képzésnek, ez még azért volt jó, mert ugye a covid után eléggé átálltunk a Zoomra, és nagyon sok cég felismerte azt, hogy Zoomon keresztül is lehet ezeket a meetingeket, értekezleteket megtartani, és a Zoom pedig alkalmazkodott hozzá, hogy külön tolmács modullal egészítette ki a saját kis programját, hogy tolmácsokat is be tudjanak hívni ezekre a megbeszélésekre, és mi ezt gyakoroltuk élesben ezeken az órákon. Tehát nekünk megvoltak a körülmények.
 - Külön tantárgy volt a távtolmácsolás?
 - Nem, ez a szinkron meg a konszek online órákon volt az, amikor zoomon csináltuk ugyanezeket a dolgokat, feladatokat. És akkor egy kicsit megpróbáltak tényleg erre is felkészülni.

 Nem tudom most, hogy így a Covidnak a nagyon nagy hullámai egy kicsit, mondhatjuk, elhalóban vannak, nem tudom, hogy mennyire fognak visszaállni a cégek, de azért most bőven vannak Zoomos távtolmácsolások, és hát így erre is fel vagyunk készülve.
 - Aha. És milyenek voltak az évfolyamtársaid? Szintén dolgoztak napközben? Volt valami közösség közöttetek?
 - Volt egyébként, voltak, akik szabadúszóként érkeztek, már szintén akár szakfordítóként, akár tolmácsként, másik nyelvből.

 És voltak olyanok is, akik más munkákat végeztek valamennyire flexibilis munkaidőben, vagy be tudták illeszteni a munkaidejükbe ezt a képzést, de sajnos előfordult egy-kettő óra, ami elmaradt, amit pótolni kellett, ez mondjuk egy picit problémás volt nekik, hogy le kellett adni előre a kis beosztásokat, hogy mikor mennek, és akkor azt átvariálni, megjegyeztetni, ez nekik egy pici fejfájást okozott, de hát ez sajnos előfordul, de igen, alapvetően mindenki dolgozott már.
 - Nem is érdemes azt hiszem megkérdeznem, hogy ezzel most fogsz-e kapni újabb típusú munkákat, mert két hete történt, amikor megkaptad a diplomádat. Hatalmas tapasztalatod nem lehet. Vagy azóta már dolgoztál tolmácsként?
 - Azóta már dolgoztam érdekes módon, mert a szabadúszó fordítók és tolmácsok egyesületének volt egy ilyen pro bono lehetősége, amikor elmentünk a VIII. Szociodráma konferenciára tolmácsolni, aminek egyébként külön örültünk, mert tényleg a vizsga másnapján én már mentem tolmácsolni többedmagammal, tehát a csoporttársaim közül is volt, aki szintén érdeklődött ez iránt, és hatalmas élmény volt egyébként. Frissen kiérkezve az iskolapadból hirtelen becsöppenve egy ilyen tényleg éles helyzetben, ez egy nagyon hasznosnak is mondanám, izgalmasnak, érdekesnek, tényleg szuperlatívuszokban tudok beszélni arról, hogy én mit éltem át. Úgyhogy akkor tudatosult bennem, hogy ez egy jó dolog, ez közel áll hozzám, és ez engem érdekel, és ezt szeretem.

 - Ez egy véletlennél klasszabb dolog. Mondd, a tanáraida való életben is gyakorolják a szakmájukat, tehát ők tolmácsok, fordítók?
 - Igen, igen.
 - Fel tudnak készíteni a valóságra.
 - Igen, és egy csomó sztorit hallottunk az életből, hogy milyen dolgokon mentek át akkor, amikor mondjuk nekünk is egy problémánk volt, hogy bocsánat, elment a mikrofon, vagy nem hallottam pontosan, nem értettem, hogy mit mond, hogy hogyan lehet ezeket kiküszöbölni, hanem hogyan lehet jól kijönni ebből az egészből, mert mondjuk nem fog egy tolmács miatt megállni egy értekezlet, hanem másodperc tört része alatt kell olyan döntéseket hozni, hogy mit és hogyan és mit hagyunk ki és hogyan megyünk tovább és hogyan tudjuk értelmezni, ha hibázott mondjuk az előadó, és tudjuk, hogy hibázott az előadó, hogy hogyan lehet kiküszöbölni, hogy a tolmácsra fogják esetleg ezeket a hibákat, és egy csomó gyakorlati tapasztalatot is megosztottak velünk, hogy ők miket csináltak. Még olyan is volt, hogy korábbi videóikat nézték meg, amikor őket felvették, hogy hogyan tolmácsolnak, és akkor ezt elemezgettük, és ezt hasonlítottuk össze azokkal az elméleti tananyaggal, hogy milyen technikák vannak, amiket lehet alkalmazni tolmácsolás közben.
 - Mondd, milyen tantárgyakat kell elképzeljek, hogyan működik egy ilyen képzés tematikája?
 - Hát vannak a gyakorlati tantárgyak, ezek a különböző tolmácsolási módok, amiket már említettem is korábban, illetve van elméleti része is, tehát tanulunk például vállalkozási ismereteket, hogy hogyan tudunk felépíteni egy egyéni vállalkozást. Tanulunk a piacról is nagyon sokat, hogy hogyan működik egy fordítóiroda, különböző előadásokat hallgatunk, virtuális fordítóirodai látogatásra megyünk, például a Villámfordításhoz.
 - Igen, akkor találkoztunk.
 - Igen, és ott is azért mesélnek az irodák is magukról, meg megnézzük, hogy mit csinál egy projektmenedzser, mit csinál egy vendormenedzser, mit csinálnak a belső fordítók, belső lektorok, tehát ezeket elméleti szinten is végigvesszük, meg tényleg az irodákon keresztül egy picit gyakorlati. Látunk egy éles példát is arra, amiket tanultunk. Különböző eszközöket is végigveszünk, hogy milyen lehetőségek vannak mondjuk, ami hát a gépi fordításnak azért a térnyerését már ismerjük, de hogy a gépi tolmácsolásban milyen lehetőségek vannak, vagy mire érdemes odafigyelni, mikkel lehet esetleg segíteni a saját munkánkat. Ezeket is végigvesszük, adózási tanácsokat is kapunk egyébként, tehát a vállalkozási ismeretekben ilyesmik is vannak, hogy hogyan tudunk előre felkészülni a kis egészségpénztárunkkal, meg nyugdíjpénztárunkkal a jövőre.

 Nagyon sok mindent tanultunk az Európai Unióról, mert az gyakorlatilag megkerülhetetlen ebben a szakmában, hogy ha bárhová elmegyünk tolmácsolni. Azért az egy ilyen általános üzleti megbeszélésen simán előjönnek az európai uniós fogalmak, különféle intézmények, Magyarországon a kormány felépítése, és hogy hogyan működnek ezek a dolgok. Nagyon sok mindennel tisztában kell lennünk, tolmácsként, és próbálták erre is egy kicsit felhívni a figyelmet, hogy nem az van, hogy kapunk egy prezentációt, amit majd elő fognak adni és kész, hanem hogyha konferenciákra megyünk, ott azért beszélgetnek az emberek, amiket szintén illik le tolmácsolni, hogyha már ott vagyunk, és ezt tényleg éreztették velünk, hogy nagyon sokat kell utána olvasni. Tisztában kell lenni a világgal, meg a működésével, meg a különböző hírekkel. Volt magyar, mint idegen nyelv, magyar, mint anyanyelv óránk, ott légzéstechnikákat is vettünk.
 - Az megütötte a szemem, hogy van beszédtechnika.
 - Beszédtechnika is, igen, légzéstechnika, meg különböző, hát még ilyen nyelvtörőket is vettünk, hogy próbáljuk egy picit trenírozni a beszédstílusunkat és a beszédkészségünket. Vettük, hogy mennyire beszéljünk halkan, mennyire artikuláljunk, azt is próbáltuk egy picit gyakorolgatni. Úgyhogy amennyire belefért mondjuk ebbe az időbe, azért ez megint egy külön képzés is lehetne.

 - A vállalkozási ismeretekre hadd kanyarodjak vissza, mert arról eszembe jutott, hogy mondta Szabó Csilla, hogy ennek van valamilyen különös, ennek az egész képzésnek van egy olyan lehetősége a szabadúszó fordítók számára, hogy valahogy adójóváírást lehet igénybe venni utána?
 - Ez van, igen, ennek én nagyon megörültem. Ugye az egyéni vállalkozók, vagy hát a fordítók, tolmácsok alapvetően átalányadózó formában dolgoznak. Jelenleg a KATA eltörlése után ez a lehetőség maradt. Viszont abban az esetben, ha nappali képzésben veszünk részt, abban az esetben nincsen ez a minimum társadalombiztosítási, meg szociális hozzájárulási adó, és ezek a járulékokat, nincsen egy minimális összeg, amit be kell fizetni. És azt hiszem, úgy van most, hogy az éves minimálbér feléig azt hiszem, nem kell az SZJA-t sem fizetni, azt mondjuk senkinek átalányadózóként, viszont ugyaneddig a mennyiségig nem kell a TB-t meg a SZOCHO-t megfizetni, hogyha nappali diák vagyunk, mert ott van egy külön kis biztosítottságunk az egyetem által. És ez mondjuk csak a nappali képzésre érvényes. És belegondolva abba, hogy igen, ez egy fizetős képzés, illetve hogy kedden meg szerdánként kellett valamennyit foglalkoznunk ezzel, de mégis egy nappali képzés, ez nekem konkrétan pénzügyileg nagyon sokat visszaadott abból, amit nekem be kellett fizetnem a tandíjba.
 - De majdnem azt mondhatod, hogy annyit kaptál adómegtakarításként, mint amennyibe került maga a képzés?
 - Hát egy másfél évet visszakaptam, igen. És az mondjuk szignifikáns. Ehhez még hogy ha hozzávesszük azt, hogy a diákbérletem van például Budapesten, még nem is Budapesten, Pest vármegyebérleten van, ami 945 forint egy hónapra, és akkor máris ott vagyunk, hogy az havonta megint 10 ezer forint spórolás, mert én váci vagyok, úgyhogy gyakorlatilag gyakran járok haza vonattal, az arra is jó, arra a vonatra is, úgyhogy még azt is megspórolom. És akkor így szépen összeadódnak ezek az apró kis kedvezmények és megtakarítások. Úgyhogy nem is kerül annyira sokba ez a képzés.
 - Elhatároztam, hogy megkérdezem majd tőled a beszélgetés során, hogy kinek ajánlod ezt a típusú képzést, de akkor nagyjából már értem, hogy egészen biztosan annak fogod ajánlani például, aki dolgozik mellette, aki szereti, aki általányadózó egyéni vállalkozó, annak különösen megéri ezek szerint.
 - Hát igen, hogy ha valaki érdeklődik a tolmácsolás iránt, akkor ennél jobb lehetőséget nehéz elképzelni, mint hogy szinte egy ingyen képzést kapunk, ami gyakorlatorientált, és érdekes és izgalmas, és nem vesz el sok időt annak ellenére, hogy nappali képzés. Nyilván gyakorolni kell otthon, de az meg már a saját időbeosztásomon múlik, és nem a munkanapból vesz el, hogy ha arról van szó. És rengeteg anyagot kapunk, ahonnan innen tudunk gyakorolni különböző linkeket, különböző, a tanárok által fölvett előadások, akár videók, akár hanganyagok, mindenféle témakörben. Úgyhogy ez is megvan adva, megvan a lehetőség rá, hogy otthon gyakoroljuk ezeket.

 - És mondd, biztos sokat gondolkoztál azon, hogy a mesterséges intelligencia mikor fogja elvenni valamelyik szakmádat. Először a könyvelőket fenyegették meg azzal, hogy arra már nem lesz szükség. Aztán, gondolom, az egész számvitelt, aztán a fordítókat és végül a tolmácsokat is, hogy majd a gép majd mindent visz. Te hogy állsz ehhez?

 - Igazából annyira nem félek egyik részétől sem, mert vagyunk olyan szerencsés állapotban, hogy a magyar számvitel az merőben különbözik az összes többi ország számvitelétől, ugyanúgy, mint ahogy a magyar nyelv is eléggé eltér minden mástól, és hát mivel kis nyelv vagyunk, meg kis ország, ezért nincsen egész egyszerűen akkora adatmennyiség, amiből egy megbízható gépi fordítót, könyvelőt fel tudnának építeni. Még, nyilván még, nem tudok a könyvelésről nyilatkozni. Lehet, hogy ott is van egy ilyen machine translation-jellegű folyamat már. Ehhez abszolút hozzá kell szoknunk, hogy megpróbálják, és egyre több gépi fordítási munkánk lesz, amit ugye utószerkesztenünk kell, ami már kvázi nem fordítás, de egy kicsit azért kell oda az ember. Tehát az, hogy száz százalékig gépek fordítsanak le egy-egy szöveget, az szerintem még néhány év, még bő néhány év.

 Illetve a tolmácsolásnál pedig arról meg végképp nem tudok nyilatkozni, hogy mennyire tudják jól kezelni esetleg az angol-magyar tolmácsolást, mert nagyon sok esetben nem angol anyanyelvű az ember, akit mi tolmácsolunk angolról magyarra. Innentől kezdve nem feltétlenül állják meg azok a mechanizmusok vagy programok a helyüket. Szerintem, hogy ha valaki elkezd ilyen vaskos akcentussal, meg tört angollal, meg rossz nyelvtannal beszélni, akkor nem feltétlenül fogja tudni ezt folyékony magyarrá átvarázsolni. Megint csak azt tudom mondani, hogy még nyilván minél több adat áll a rendelkezésére, annál erősebb lesz, de én még nem tartok tőle, hogy ez a nagyon közeli jövőben elérhető legyen.
 - Nekem is nagyon jó hírnek tűnik egyébként, hogy ha megjelenik egy ilyen az iparágra veszélyes technológia, akkor az embernek azért lehetősége van elvégezni egy olyan képzést, ami piacorientált, és olyan a képzést, ami csak egy év, és aztán megint van mondjuk 5-10 év biztonsága, az végül is jó hír.

 - Igen, nem szabad szem elől téveszteni, hogy nekünk is fejlődnünk kell, tehát nem az van, hogy most megvan a képzés, és akkor készen vagyunk egy életre. Ugyanígy a fordításnál sem. Vannak ismerőseim, akik nem hajlandóak utószerkeszteni gépi fordítást, merthogy azzal csak rontjuk a saját helyzetünket. Nem lehet ez ellen egyszerűen lázadozni, mert akkor nem velünk fognak dolgoztatni, hogyha nem vagyunk hajlandók ilyet csinálni, mert a jövőben nyilván egyre több ilyen lesz. Olyan ismerősöm is van, aki nem használja a CAT-eszközöket, ami mondjuk egy mai fordítónak számomra végképp teljesen elképzelhetetlennek tűnik, hogy valaki továbbra is mondjuk Wordben fordít. Haladni kell a technológiával, mert különben lemaradunk, és a konkurencia meg a fiatalabb generációk majd szépen átveszik a helyünket. Nem is a gépektől kell félni, inkább ettől, hogy elfelejtünk haladni a korral.

 - Ez így van, és te olyan tudatosan építetted fel az eddigi tanulmányaidat, hogy nem tudom nem megkérdezni, hogy mi a következő terved.
 - A következő tervem egyébként érdekes, hogy az MI-t felhoztad, mert a tolmácsoláson kívül még a statisztika az, ami engem rendkívüli módon érdekel. Úgyhogy már szemezgettem ilyen különböző adatelemző képzésekkel, és be is adtam a jelentkezésemet egy mesterképzésre.

 Ellenben most így a tolmácsolás után úgy vagyok, hogy ez egy picit lehet, hogy gyors lépés lenne. Úgyhogy először még megpróbálom ezt kiépíteni és ezt kimaxolni, vagy legalábbis megvetni tényleg a lábamat a piacon, és hogyha már eljutok odáig, hogy kezdem unni, vagy nem jönnek a megbízások, vagy nem sikerült majd akkor gondolkozom ezen az adatelemzés, adattudomány vonalon. De még van a talonban egy pár dolog, amit szívesen csinálnék néhány év, néhány évtized múlva is akár.

 - Hát ezek nagyon klassz dolgok. Mindenképpen gratulálok a végzésedhez és az új szakmádhoz.
 - Köszönöm.
 - És szuper jó karriert kívánok ebben a következőben.
 - Igyekszem, igyekszem.
 - Neked is minden jót.
 - Köszönöm a beszélgetést.
 - Köszönöm. 

---

Hozzászólások (2)